Gal
6,1-10
Testvérek,
ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a
szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne
essél! Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus
törvényét. Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi,
önmagát áltatja. Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre,
dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé.
Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia. Ne áltassátok
magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet,
azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd
romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök
életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak
idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót
mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.
Elérkeztünk
a harmadik hét utolsó napjához. Talán nem ment minden simán,
voltak kihívások, nehézségek, szárazabb pillanatok az
imádságban, de mindenképpen Isten ajándékaként kaptuk ezt az
időt. Ezért hálás szívvel tekintsünk vissza a hétre. Mi az,
amit éltünk? Mit fedeztünk fel önmagunkról, Istenről? Hogyan
jártunk a szeretet útján? Mit tanultunk Jézustól, a
szeretetéből? Szent Pál a mai szakaszban segítséget nyújt a
visszatekintésre. Az egyik legfontosabb, hogy mindenki
a saját tetteit tegye mérlegre. Sokszor
kísért minket az összehasonlítás, azt nézzük, mit értünk el,
és mit értek el a többiek. Másokkal összehasonlítva szoktunk
értékelni magunkat, tetteinket. Pedig Isten előtt minden ember
személyesen áll és Istent egyedül csak az érdekli, amit én
magam tettem és nem egy másik emberhez mér. Egy haszidikus
történetben Susja rabbi így mesél: „Az eljövendő világban
nem azt kérdezik majd tőlem: `Miért nem voltál Mózes?`, hanem
azt, `Miért nem voltál Susja?` Nem azt kérdezik majd tőlem:
`Miért nem érted el azt a mércét, amelyet vallásunk legnagyobb
és leghatalmasabb hívője állított fel?`, hanem azt, `Miért nem
érted el azt a mércét, amelyet Isten neked személyesen állított
fel? Miért nem lettél azzá, amivé igazán válnod kellett
volna?`” Ezért a másik
fontos dolog, amelyre szent Pál is figyelmeztet minket, az, hogy az
örök életre tekintve éljünk és a jót vessük el: Amit
az ember vet, azt le is aratja. Aki a lélek szerint vet, lelkéből
arat örök életet.
Ahol szeretetet vetünk, ott szeretetet fogunk aratni is, és Isten
velünk együtt fog örülni, ahogy ezt az első napi szentírási
szakaszban Jézus ki is fejezi nekünk: „hogy
együtt örüljön, aki vet, azzal, aki arat.
Fedezzük fel már most Jézus örömét, hogy elsősorban nekünk
örül, és emellett minden kisebb-nagyobb igyekezetünknek is,
amikor Jézussal együtt szeretünk.
Feladat
a mai napra:
Hordozom valakinek a terhét, akár úgy is, hogy érte imádkozom,
vagy valamely konkrét módon is segítem.