Jn
6,3-15
Jézus
fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. Közel volt a
húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta,
hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől:
„Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért
kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog
végbevinni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak
egy kevés jusson is mindenkinek” - felelte Fülöp. Az egyik
tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt
egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az
ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!”
Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak
voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret,
hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a
halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt
tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba
vesszen.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt
árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor
az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így
beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a
világba.” Jézus észrevette, hogy körül akarják venni,
erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a
hegyre, egyedül.
Jézusban
megláthatjuk azt, aki minden szituációt az Atyával tudott
megbeszélni és állhatatos tudott maradni a kísértésben. A mai
idézet a csodálatos kenyérszaporításról szól, Jézus egyik
legnagyobb csodáját teszi, és ebben a csodában kinyilatkoztatja a
gondviselő Atyát, aki táplálni akarja népét. Mai keresztény
fülünkben a történetet rögtön összekapcsoljuk a szentmisével,
az Eucharisztiával. A legcsodálatosabb táplálék maga Jézus, aki
saját testét és vérét adja nekünk ételül, italul. Az emberek
fölfedezték benne a prófétát, akinek
el kell jönnie a világba. A
várva várt Messiást, aki helyre állít majd mindent. Erőszakkal
királlyá akarták őt tenni. Hiszen a Messiás majd földi
hatalommal fog rendelkezni, és kiszabadítani a zsidó népet a
megszálló hatalomtól, helyre fogja állítani Dávid királyságát.
De Jézus nem ezért jött. Messiás, de a szabadulást nem királyi
hatalommal hozza meg. Amikor észrevette, hogy
körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak,
azért visszament a hegyre, egyedül. Visszavonult
imádkozni. Újra a sátán kísértése volt ez, (vö. Lk 4,6-7) de
az imádság által tiszta és állhatatos tudott maradni azon az
úton, amit az Atya neki szánt. Vajon képesek vagyunk-e megállni,
és az Atyával átbeszélni a teendőket, amikor mások
hatalmaskodni akarnak fölöttünk, vagy a társadalom sodrásába
keveredünk? Mit jelent egy istenellenes társadalomban Isten mellett
kiállnunk? Jézus rámutat életével arra, hogy erre képesek
vagyunk. Az ember méltóságának lényeges alkotóeleme a belső
szabadság, mely a teljes Istenre hallgatásból fakad.
Feladat
a mai napra:
Ma különösképpen az állhatatosságot gyakorlom.