Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mk 11, 1-11; Mk 14,1-15.47
Amikor Jeruzsálemhez
közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két
tanítványát ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt
amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült
ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit csináltok,
mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” El is mentek és
megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Azok
közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?”
Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A
szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a
ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket
a réten vágtak. Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték: „Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa!
Hozsanna a magasságban!” Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott
körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a
tizenkettővel kiment Betániába.
A virágvasárnapi történet, Jézus bevonulása Jeruzsálembe, a nagyhét
eseményeinek kezdetét jelzi. Az
evangéliumok nem számolnak be arról, hogy a Szűzanya is ott lett volna Jézus
kíséretében. De feltehetjük, hogy igen, hiszen húsvétra sokan felzarándokoltak
Jeruzsálembe és végül nagypénteken ott állt a kereszt tövében. Elképzelhető
lenne, hogy esetleg másokkal felzarándokolt Jeruzsálembe. De miért tette volna
meg? Egy anya szimatolja, hogy ha baj van, ilyenkor el nem hagyná gyermekét.
Mária látta a jeleket, amiket Fia végbevitt, hiszen ő is tanítványa volt;
szívében visszacsengtek a Messiásról szóló jövendölések, és Gábor angyal
szavai, hiszen „Mária mind
emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.” (Lk 2,19). Ezért tudta, hogy itt nagyon
nagy dolgok fognak történni. Jézus nem sokkal korábban harmadszor
jövendöli meg a tanítványoknak szenvedését és feltámadását. Tudja, hogy a
főpapok keresik őt és a halálát akarják. Jézus vállalja ezt az utat. A
bevonulási jelenet egy általa jól megfontolt, szimbolikus cselekmény volt. Tanítványait
megkérte ugyanis arra, hogy a szomszéd faluból hozzák el neki a szamárcsikót,
amin ülve majd bevonul a Szent Városba. Ezzel jelzi, hogy ő az igazi Messiás.
Jézus idejében ugyanis sokan léptek fel messiásként, de valójában politikai
kalandorok vagy szabadságharcosok voltak. Jézus ezzel szemben a szelídség és
béke királyaként vonul be Isten városába, hogy ott vérét ontsa a népért, és így
megváltást szerezzen mindnyájunk számára. A tanítványok útközben azt kiáltják: Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely,
íme, eljön! Mária, a béke királynője. A bevonulás jelenetét szemlélve
megérti, hogy ez a kiáltás nemcsak Jézusnak, hanem neki is és nekünk is szól.
Mindenki áldott, aki az Úr nevében jön, aki elősegíti Isten országának, a
szeretet és a béke országának eljövetelét. Korunkban a politikai és gazdasági
válság idején jó vezetőkre van szükségünk. De még ennél is fontosabb, hogy mi a
béke hordozói legyünk, és életünkkel elősegítsük a szeretet, a béke és igazságosság
országának létrejöttét. Mária, Jézus életét szemlélve megértette, hogy ez
odaadást jelent, komoly árat kell érte fizetni. De megéri! Mert tudjuk, hogy a
történet nem Nagypéntekkel fejeződik be, hanem Húsvét vasárnappal. – Mária,
kérlek segíts nekünk, hogy merjünk a béke hordozói lenni saját társadalmunkban.
Feladat a hétre: Ahol vagyok, a szeretetet és a békét akarom elősegíteni.