Iz 53,8 (Jézus szól a síró asszonyokhoz)
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi
gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő
sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Jézus, az úton asszonyok siránkoznak és jajgattak miattad. Sajnálnak téged.
De te megszólítottad őket, mondván, hogy inkább magukat sirassák és
gyermekeiket, „mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a
meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a
hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő
fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” (Lk 23,27-31). Nem
értették ugyan, hogy „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért
törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés,” és hogy végül „az
ő sebei szereztek nekünk gyógyulást”. Uram, hányszor tör fel bennünk a
sajnálkozás, akár mások szenvedésén, akár magunk szenvedése iránt. Siratjuk a
bajokat, elpanaszoljuk a fájdalmakat. Közben nem vesszük észre, hogy
sajnálkozásunk csak vakság, mert nem vesszük észre a szeretet és a megváltás
mélyebb valóságát. Uram, kérlek, segíts megtisztulnunk az önsajnálatból. Segíts
bensőleg szabaddá válnunk, hiszen te is szabadon vállaltad magadra a bűneinket
és gonoszságainkat. Sosem sajnáltattad magad, hanem elfogadva az Atya akaratát,
fel tudtad ajánlani azokért, akik rászorultak. Saját és mások gyógyulása egyik
legfontosabb lépése, ha el tudjuk fogadni keresztünket, ha bensőleg szabaddá
tudunk válni, és felajánlani szenvedéseinket másokért. Akkor mélyen
belesimulunk a szeretet folyamába, mely mindvégig életet ad.
Feladat a mai napra: Ha valaki
elpanaszolja bajait, megpróbálom hitemmel megerősíteni őt.