1Kor
13,1-8
Szólhatok
az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak
zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló
tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem
érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a
testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem
használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a
szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem
tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat
nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság
győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél,
mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.
A
mai, számunkra oly kedves idézetben találunk egy kulcsszót,
illetve jelszót, amelyről a bevezetőben már volt szó. Szent Pál
is rájött, hogy az egyetlen, ami igazán számít az a szeretet.
Nem elég, ha az ember egy csomó jó tevékenységet felsorolhat,
magáénak mondhat, mint pl.: sok nyelvet beszélni, prófétálni,
nagy hittel rendelkezni, a nélkülözőknek alamizsnát adni. Mert
ha szeretet nincs az emberben, akkor ezek semmit sem érnek. „Ha
szeretet nincs bennem, mit sem érek.”
Az adományok, Isten ajándékai csak akkor használnak valamit, ha
szeretettel alkalmazzuk azokat. A szeretet tehát a kulcsszó. De
olyan szó is sajnos, amit annyi mindenre használunk és ezért már
csak nehezen értjük, mit is jelent valójában. Lehet, hogy Pál
idejében is így volt már. Hiszen Szent Pál szükségesnek érzi,
hogy definiálja, mi a szeretet, és felsorolja a szeretet
tulajdonságait is. Bár ebben a részben nem fejezi ki élesen, de
Pál számára is van a szeretetnek egy konkrét arca, egy jézusi
arca: „.. az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem,
és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Jézus megélte a valódi
szeretetet és a szeretetnek ezekkel a mozzanataival szeret minden
embert, bennünket is. Ma azon is elmélkedhetünk, hogy hol
láthatjuk Jézus életében, hogy türelmes, hogy jóságos, hogy
nem féltékeny, nem
kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.”
És mikor tapasztaljuk meg mi, a saját életünkben, hogy velünk is
türelmes, jóságos stb. Mivel Isten Jézus Krisztusban előbb
szeretett minket (vö. 1 Jn 4,19), az első feladatunk nem az, hogy
mi is így szeressünk, hanem hogy elfogadjuk ezt a szeretetet
Jézustól. Ebből a szeretettapasztalatból leszünk azután majd –
lépésről lépésre – képesek, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogy
Jézus is szeretett. A szeretetet valójában az, ami megmarad az
életünkből: „a
szeretet nem szűnik
meg soha”. Legyünk
mi okosabbak a parasztnál, aki csak egy rizsmagot adott a koldusnak
rizzsel teli zsákjából, és otthon látta, hogy ez a rizsmag
arannyá vált, és sajnálta, hogy nem adott többet a koldusnak.
Legyünk pazarlóak a szeretetben.
Feladat
a mai napra:
Kiválasztom a fönti idézetből a szeretetnek egy mozzanatát vagy
tulajdonságát, amelyet a mai napon gyakorolni szeretnék.