XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. március 9., péntek

Március 9.

Jn 13,1-18
Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. ....Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.

A boldogsághoz vezető út elválaszthatatlanul össze van kötve a szeretet mellett való döntéssel. Ha megkérdezzük önmagunktól, hogyan lehetünk boldogok, választ kapunk, ha a szeretet mellett döntünk. Erre figyelmeztet Jézus minket a mai idézetben: Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. Az első lépés a boldogsághoz: Meg kell értenünk Jézus szeretetgesztusát, a lábmosást, értelmünkkel és saját tapasztalatunk alapján. A második lépés pedig az, hogy a szerint kell élnünk. Mesterünk és Urunk, Jézus, soha sem kéri olyasmit tőlünk, amit ő maga nem élt. A lábmosásnál szemlélhetjük ezt a magatartását. A szeretet szolgálatát cselekedte tanítványain. Megmutatta, milyen az ő szeretete: irántunk való szeretete állandó, szünet nélküli szeretet. „Szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.” Mindvégig, azt is jelent „lábig”, a legmélyebb pontig, odáig, ahol még piszkos, bűnös az ember. De ott csak olyan szeretet tud megtisztítani, amely megalázza magát az ember előtt. Érthető, hogy Péter először tiltakozik ez ellen, hogy Jézus, a Mester, ilyen szolgai feladatot cselekedjen rajta [helyszűke miatt kihagytuk ezt a részt, Jn 13,6-11, keresd meg saját bibliában]. De mivel mégis engedett, később megérthette Jézus szeretetét. Jézus minket is mindvégig szeret, a szolgánkká válik. „Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e Jézus szolgáló szeretetét, hogy ott is szerethessen, ahol mi ezt nem is annyira engednénk. Arra is meg akar tanítani minket Jézus, hogy mit jelent egymás lábát mosni. Ne szabjuk határt a szeretetnek, hanem legyünk képesek a másikat a korlátaival együtt is szeretni.

Feladat a mai napra: Ma olyan házimunkát is elvégezek, amit inkább másokra szoktam hagyni vagy amire a másiknak nagy szüksége van.