XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. május 19., szombat

Május 19.


Ef 6,10-18 (Az Egyház tagjainak a Szentlélek erejében a gonosz szellemek ellen kell harcolniuk)
Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért.

Krisztus országa azonban, mely az Egyházban már jelen van, még nem teljesedett be. Az Országot a gonosz hatalmak még támadják, jóllehet gyökerében Krisztus húsvétja már legyőzte őket. A mostani idő az Úr szerint a Lélek és a tanúságtétel ideje, de olyan idő is, melyet a közelgő „szorongatás” és az Egyházat nem kímélő gonosztól való próbatétel határoz meg, és bevezeti az utolsó napok harcát. (Vö. KEK 671-672) Az első Pünkösd óta a Szentlélek hatékony módon jelen van a világban és az Egyházban, de a gonosz lélek is munkálkodik, ő pedig megpróbálja elszakítani az embereket Istentől. Ezért még mindig érvényesek Pál apostol szavai: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét”. Olyan fegyverekről van szó, amelyekkel nem sebezhetjük meg magunkat vagy felebarátainkat, a gonosz szellemek ellen azonban nagyon hatásosok. Ezek pedig a Szentlélek fegyverei, mert amit Szent Pál szerint felveszünk, nem más mint a Szentlélek adományai vagy gyümölcsei. A Szentlélek maga az igazság lelke, Isten szava élet és lélek. A Szentlélekkel felfegyverkezve, álljuk a gonosz szellemek elleni harcot. Ahhoz is az imádság fontos: Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Pünkösd előestéjén kérjük az egész Egyházzal együtt: „Jöjj, Szentlélek, jöjj!”
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, melyik konkrét személyért, a világ vagy az Egyház konkrét helyzetéért szeretném kérni a Szentlélek eljövetelét. A mai napon többször imádkozom ezzel a szándékkal.

2018. május 18., péntek

Május 18.


1Kor 12,4-11 (A Szentlélek adományaival épít fel minket)
A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

A mai napon hálát adhatunk Istennek a sokféle lelki adományokért, a karizmákért, a Szentlélek kegyelmeiért, a sajátjainkért és azokért, amelyekkel a többiek hívőket megajándékozta. Mindegyik arra adatott, hogy Krisztus testének épülését szolgálja. „A karizmák, akár rendkívüliek, akár egyszerűek és szerények, a Szentlélek kegyelmei, melyeknek közvetlenül vagy közvetve egyházi haszna van, amennyiben az Egyház épülésére, az ember javára és a világ szükségleteinek enyhítésére vannak rendelve.” (KEK 799) Nem szabad összehasonlítani magunkat másakkal, vagy megítélni melyik lelki adomány fontosabb. Mindegyik fontos és a Szentlélek tudja, ki-ki melyiket miért kapta. Egy édesanya mesélte, hogy karácsonykor férjével gondosan kiválogatták négy gyereküknek a karácsonyi ajándékokat. Milyen szomorú lett, amikor a nyolc éves fia visszautasította összeépíthető kalózhajóját, amikor látta, hogy bátyja egy terepbiciklit kapott. „Te mindig ilyen hajót akartál”, mondta a fiának – „de a bátyám ajándéka szebb, nagyobb.” Csak képzeljük el, milyen szomorú lenne a Szentlélek, amikor nem vagyunk elégedettek ajándékaival. Nem véletlenül kaptuk meg a miénket. Legyünk azért nagyon hálásak, és használjuk fel a közösség javára. A Szentlélek „forrása minden élő és valóban üdvösséges cselekvésnek a Test különböző tagjai mindegyikében. Sokféle módon viszi végbe az egész Test építését a szeretetben: (...) végül sokféle különleges kegyelem által (melyeket karizmáknak neveznek), melyekkel Ő teszi alkalmassá és készségessé a hívőket különféle tevékenységek vagy hivatalok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében.” (KEK 798)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, milyen lelki adományokat, kegyelmeket kaptam ebben a húsvéti időben, és hogyan szeretnék érte hálát adni Istennek.

2018. május 17., csütörtök

Május 17.


1Kor 3,16-17; 6,17.19 (Az Egyház Isten temploma)
Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.
Aki az Úrral egyesül, egy lélek lesz vele. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

Jézus úgy beszélt a Lélekről, mint a szélről, amely ott fúj, ahol akar (vö. Jn 3,8) Úgy tűnik, hogy a Szentlélek, mindenhol van és sehol. De a Szentlélek különös módon mégis jelen van konkrét helyeken. Ezeket a helyeket pedig nem mi találjuk ki; ott van, mert Isten úgy akarta és akarja. Pünkösd óta a Szentléleknek kedvenc lakóhelyei vannak: a Krisztushoz tartozók, Krisztus tagjai. Minden keresztény a benne lakó Szentlélek által Isten templomává válik, és a keresztények közössége, az Egyház is Isten temploma. „A Szentlélek az Egyházat az élő Isten templomává teszi (2Kor 6,16). Amit szellemünk, akarom mondani, lelkünk jelent tagjainknak, a Szentlélek azt jelenti Krisztus tagjainak, Krisztus Testének, akarom mondani, az Egyháznak. Krisztus Lelkének, mint rejtett princípiumnak kell tulajdonítani, hogy a Test minden része összekapcsolódik, mind egymással, mint a legfőbb Fejünkkel, mivel ő teljesen a Főben és teljesen a Testben lakik s így teljesen minden egyes tagjában.” (vö. KEK 797 ). Szent Ireneus azt írja: „Ahol az Egyház, ott van Isten Lelke is; és ahol Isten Lelke, ott van az Egyház és minden kegyelem.” Köszönjük, Szentlélek, hogy annyira közel vagy, hogy bennünk laksz. Szentelj meg minket, a te kedvenc templomodat, hogy életünk is szent legyen.
Feladat a mai napra: Miben veszem észre, hogy a Szentlélek bennem lakik? (Akkor is ott van, ha nem érzem!)

2018. május 16., szerda

Május 16.


ApCsel 7,54-60 (Az Egyház vér-tanúinak lelke)
Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták István ellen. Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült.

István diakónus az Apostolok cselekedeteiben mint az Egyház első vértanúja szerepel. Vérével, élete odaadásával tanúskodott Krisztusról, a Messiásról. Róla írják, hogy telve volt Szentlélekkel. Figyeljük meg, mit művelt benne a Szentlélek, a lélek melyik gyümölcseit termelte élete? A Szentlélek által István látta Isten dicsőségét és Jézust. A Szentlélek létesíti a Istennel, illetve a fővel, Krisztussal való kapcsolatot, megajándékozza azzal a képességgel, hogy hallgassa, láthassa őt. István nem tartotta meg magának, amit látott, hanem a Szentlélek erejével tett tanúságot róla. Ennek az a következménye volt, hogy megkövezték. Míg megkövezték, képes volt imádkozni, a Szentlélekben imádkozott, és így helyes, illő szavakkal fordult az Úrhoz. Szavai Jézusnak a kereszten kimondott szavaihoz hasonlítanak: felajánlja lelkét Istennek és megbocsát gonosztevőinek. A Szentlélek Jézussal egyesíti őt, és kiformálja benne Krisztus képmását. Életünkben nem más módon működik a Szentlélek mint Szent István életében. Nem kell rögtön a vértanúságra gondolnunk, mivel a vértanúság a Szentlélek különleges ajándéka. A Szentlélek más cselekvésmódjait fedezhetjük fel életünkben, ha engedjük, hogy működjön bennünk: minket is elvezet az Istennel való kapcsolatra, hogy halljuk és lássuk őt; buzdít, hogy róla tegyünk tanúságot; helyes szavakat ad nekünk az imádságban; és képessé tesz a megbocsátásra.
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlélektől a tanúságtétel ajándékát, hogy a mai napon tanúságot tudjak tenni Krisztusról, pl. amikor megbocsátok valakinek, megmutatom Krisztus irgalmát.

2018. május 15., kedd

Május 15.


Róm 8,14-16.21-27 (Isten gyermekség lelke)
Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk....Mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan. Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.

Felkelés után sokszor elég gyorsan jut eszünkbe, hogy mit mindent kell tennünk ezen a napon. Fontos, hogy nem csak a tervezésnél maradjunk, hanem tudatában legyünk annak, hogy mi alapján tevékenykedünk, mi az azonosságunk. Mert az ember értékét inkább az határozza meg, hogy ki ő, mint az, amit tesz vagy birtokol. Azért kell, hogy a Szentlélek minden nap újra emlékeztessen minket azonosságunkra: „A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” Isten szeretett gyermekei vagyunk. Van az Atya, aki gondoskodik rólunk; akit úgy szólíthatunk: „Abba, atya!” Isten gyermekei vagyunk, de a földi életünk alatt még nem teljesen nyilvánul ez meg. „Mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.” Sokszor sóhajtozunk, mert könnyebben akarunk élni mint Isten gyermekei, tapasztaljuk, hogy sok nehézséggel kell küzdenünk. Kérdésünkkel forduljunk Istenhez. A Szentlélek pedig segítségünkre siet, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen kérnünk, imádkoznunk. Mit kérjünk? Hogy sikeresek legyünk, vagy egészségesek? Abban segít a Szentlélek, hogy azt kérjük, ami az azonosságunk kibontakozására szolgál. „Szentlélek, kérlek, imádkozz bennem, hogy azt kívánjam, ami nekem és embertársaimnak jót tesz.”
Feladat a mai napra: Tudatosabban kérem a Szentlelket, hogy segítsen imádkozni és a mai napon Isten gyermekéként élni.

2018. május 14., hétfő

Május 14.


ApCsel 2,14.32-39 (A Szentlélek által alakult az Egyház)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan! Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat! ...Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!”E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

Ha ott lettünk volna, azon a Pünkösdi napon, ki tudja, hogy nem épp olyan csodálkozva kérdeztünk volna: Mi ez? Mi történik itt? Vagy hasonló okos magyarázatokat találtunk volna mint ők: „Tele vannak édes borral.” Mi már magyarázattal hallunk a pünkösdi eseményről: „Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel.” Nekik pedig szükségük volt arra, hogy Péter apostol megértesse velük. Jó lenne, ha mi is újra figyelnénk Péter szavára (akár meg is kereshetjük az egész beszédet az apostolok cselekedeteiben). Mit történt? Jézust az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta”. Elküldte a Szentlelkét. Így a Jézussal való közösség még intenzívebbé vált: "Lelkének közlésével ugyanis testvéreit, akiket minden nemzetből hívott össze, titokzatosan testévé tette." (KEK788) E naptól kezdve a Krisztus által hirdetett Ország megnyílik azoknak, akik benne hisznek. Krisztus teste pedig semmi más mint az Egyház kifejezése, képe. „Pünkösd napján a Szentlélek kiáradása által az Egyház kinyilváníttatott a világnak. A Szentlélek ajándéka új időt nyit "a misztérium rendjében": az Egyház idejét. (KEK 1076) Legyünk hálásak a pünkösdi eseményekért, a Szentlélek eljövetelének és az Egyház születésének, amelyek azóta felbonthatatlanul egymáshoz vannak kötve.
Feladat a mai napra: Arra gondok és figyelek, hogyan tapaszalom a Szentlélek működését az Egyház életében.

2018. május 13., vasárnap

Május 13.


ApCsel 1, 1-11; Ef 1, 17-23; Mk 16, 15-20
Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: „Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?” Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.” Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: „Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.”

Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján.” (MK 16,19) Urunk Jézus mennybemenetele, amelyet a mai vasárnapon ünnepel az Egyház, azt jelenti, hogy embersége részesedik Isten hatalmában és tekintélyében. Jézus Krisztus az Úr: övé minden hatalom a mennyben és a földön. Ő „fölötte áll minden fejedelemségnek, hatalomnak, erősségnek és uralomnak”, mert az Atya „mindent lába alá vetett”. Mint Úr Krisztus, feje is az Egyháznak, mely az ő Teste. „Őt magát pedig az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste, és teljessége annak, aki mindent mindenben betölt.”(Ef 1,20-22). A mennybe fölemelkedett és megdicsőült Krisztus, mivel küldetését így teljesíti be teljesen, Egyházában itt marad a földön. Nem olyan látható módon, mint a földi életében, hanem elrejtve az emberek szeme elől. „Egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták”. Krisztus az Egyházban él és cselekszik különleges módon, a szentségek által. Krisztus így marad velünk, és azt kívánja, hogy láthatóvá váljon rajtunk keresztül: „Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8). Századokon át sok ilyen tanú volt, kezdve Jeruzsálemben Péter apostollal, aki Pünkösdkor a Szentlélekkel eltelve bátran hirdette a feltámadt Krisztust, István diakónussal, az első vértanúval, folytatva egész Júdeában és Szamariában a többi apostollal, tanítványokkal, sok-sok szenteken keresztül egészen napjainkig.
Isten elküldte a Szentlelket, és elküldi nekünk is, hogy mi is Jézus tanúi legyünk. Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy Krisztus tanúiként tudjunk élni, életünk Róla szóljon.
Feladat a mai napra: Arról elmélkedek, Krisztusnak mely tulajdonságát fejezi ki számomra legjobban egy kedves szentem élete. Eszerint próbálok élni ezen a héten.

2018. május 12., szombat

Május 12.


ApCsel 18,23-28              (Pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.)
Pál egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia vidékét és Frigiát, és erőt öntött a tanítványokba. Közben egy alexandriai származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen jártas ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott. Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Mivel Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek, mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.

Hitünkre nem tekinthetünk úgy, mint egy befejezett dologra, mintha valamikor azt mondhatnánk, már eleget ismerjük a keresztény tanítást. A hit egy állandó folyamat és mindig van miben fejlődnünk. A másik pedig, ami jellemezi a hitet, hogy egy folytonos adni és kapni. Erre a két aspektusra nagyon jól rámutat a mai idézet. Apollóról azt halljuk, hogy ő már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról. De neki is még szüksége volt a hitbéli fejlődésre, mivel csak János keresztségéről tudott. Priszcilla és Aquila, a házaspár, akiket először Pál oktatott a keresztény hitben, felkarolták Apolló az ügyét és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Felelőseknek érezték magukat Apolló hitének fejlődéséért, és nem vártak arra, hogy a közösségből esetleg valaki más törődjön vele. Azt, amit Páltól tanultak, buzgón tovább is adták, mivel Pál arra tanította őket, hogy Isten velük is számít a hit továbbadásában. Azonban alázattal magyarázták Jézus tanítását és az Efezusi egyház elöljáróival egységben, tudván, hogy ők sem a mindentudók. Apolló szintén bizonyított alázatosságot, mivel Priszcilla és Aquila tanítását elfogadta. Így jól felkészült arra, hogy ő is sok mindenben hasznukra legyen máshol a híveknek. „Achájába megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek.” Az achájai közösség hálás szívvel fogadta Apollót és tanítását. És hálás lehet a Korintusi közösség Apollónak, hogy Isten munkatársaként szolgált hitük erősítésében. „Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1 Kor 3,5-7) Kikért szeretnék a mai napon hálát adni Istennek, mert elvezettek engem a hitre? Miben szeretnék még fejlődni? Milyen eszközöket szeretnék ennek érdekében alkalmazni? Kiket bíz Isten rám, hogy törődjek hitük ügyével?
Feladat a mai napra: Fél órát szánok olyan lelki könyv olvasására, amivel szeretném erősíteni hitemet.

2018. május 11., péntek

Május 11.


ApCsel 18,9-18                (Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok)
Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát. Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók egy emberként Pálra támadtak, és a törvényszék elé hurcolták, ezzel a váddal: „Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent.” Pál éppen szólásra akarta nyitni a száját, amikor Gallió a zsidókhoz fordult: „Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, ahogy annak a rendje van. Ha azonban valamely tanítással, személlyel vagy törvényeitekkel kapcsolatban merül fel vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.” Ezzel elkergette őket bírói széke elől. Erre a görögök nekiestek Szosztenésznek, a zsinagóga elöljárójának, és ott a bírói szék előtt agyba-főbe verték. De Gallió mit sem törődött vele. Pál még jó ideig ott maradt, aztán búcsút vett a testvérektől, és Priszcillával és Aquilával együtt Szíriába hajózott. Előbb azonban Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett.

„Most már elegem van. Nem folytathatom ezt a munkát!”, közölte velem nemrég egy ismerősöm. Azt érezte, hogy a munkahelyén mindenki egyre jobban ellene fordul, és ezért abba akarta hagyni. Biztos mi is ismerünk hasonló helyzeteket, ahol már nem akartunk folytatni valamit, legyen ez egy munka, egy ránk bízott feladat vagy kapcsolat. Ha túl sok teher nyomását érzzük, ki szeretnénk jönni belőle, megszabadulni tőle. De hogyan? Hogyan kell ezekkel a nehéz helyzetekkel bánni? Lehet, hogy az azonnali otthagyás nem mindig a legjobb megoldás. A mai idézet bepillantást enged Pál életének nehéz helyzetébe. Pál ábrázolásai alapján az lehetne a benyomásunk, hogy mindig erőteljesen, rendíthetetlenül, lankadatlanul dolgozott. Nem voltak válságos helyzetei. Ezek azonban hamis elképzelések Pál életéről. Igen, sokszor ő is belső küzdelmeket élt át, amelyről később a korintusi közösségnek mert írni (vö. 2 Kor 12, 7-10). De azt, amit az első korintusi tartózkodásában élt át, nem tudjuk, csak sejthetjük. Mennyire lehetett benne a nagy vívódás, hogy elmenjen Korintusból, hogy Jézus ezekkel a szavakkal bátorította őt: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” Ebben a nehéz helyzetben maga Jézustól, az Úrtól kapott megerősítést. Bátorító szavai erőforrás lettek Pál számára, hogy munkáját folytassa ebben a városban. Megértette, hogy kiért vállalja továbbra is a nehézségeket és kivel élheti meg őket: „Én veled vagyok”. Fent említett ismerősöm más emberen keresztül kapta Istentől az üzenetét a folytatáshoz, hogy nagyon becsülje ezt az emberekért és Istenért hozott áldozatát. Megtapasztalta, hogy Isten megadta neki hozzá a szükséges erőt. „Senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked.” Nehéz helyzetünkben tanuljunk meg addig várni, ameddig Isten nem szólt hozzánk és csak akkor döntsünk, amikor mutatta nekünk akaratát.
Feladat a mai napra: Felajánlom a mai napi nehézségeimet valakiért.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma