ApCsel 14,19-28 (Ebben
a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek)
Antióchiából
és Ikóniumból utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy
megkövezték Pált. Már azt hitték, hogy meghalt, ezért kivonszolták a városból. De
amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba. Másnap
Barnabással együtt útra kelt Derbébe. Ebben a városban is hirdették az
evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába,
Ikóniumba és Antióchiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították
őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongatás közepette kell
bejutnunk az Isten országába.” Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat
rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben
hittek. Áthaladva Pizidián Pamfíliába jutottak, majd azután, hogy Pergében
hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába. Innét Antióchiába hajóztak,
ahonnan útra keltek, Isten kegyelmébe ajánlva annak a feladatnak a
teljesítésére, amelyet aztán teljesítettek is. Mihelyt megérkeztek, összehívták
az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok
előtt is kitárta a hit kapuját. Ezután jó ideig ott maradtak a tanítványok
körében.
Hihetetlen, hogy mennyi
rosszaság van az emberekben, még Antióchiából és Ikóniumból utánuk jött néhány
zsidó, hogy fellázítsák a tömeget. Még meg is kövezték, de Pál
újra talpra tudott állni. Eszünkbe juthat, amit Jézus Ananíásnak mondott
Pálról: „választott edényem ő, hogy
nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. Megmutatom
majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.” (ApCsel 9,15-16). Másnap Barnabással együtt útra kelt Derbébe.
Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd
visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Erőt öntöttek a
tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok
szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.” Pál tudja, mi a
feladata, és tétovázás nélkül folytatja. Lerázza magáról a port és újra elmegy
azokba a városokba, ahonnan egyszer már elűzték őket, hogy meglátogassák a
híveket, megerősítsék a közösségeket és elöljárókat adjanak nekik, akik
folytatják munkáját. Pálnak az volt a legfontosabb, hogy a megtért hívek lelkét
gondozza, és a közösségeket megerősítse. Jól tudta azt, hogy nem sok időt
tölthet velük, talán csak néhány hetet vagy hónapot. És ezek a közösségek
részben még mind a mai napig működnek. Tegyük fel magunkban a kérdést, hogy
mennyire fontos számomra saját közösségem? Milyen szerepet játszom benne?
Hogyan tudnék segíteni abban, hogy megerősödjön és egyre több ember
megtalálhassa benne a helyét?
Feladat a mai napra: Átgondolom,
mit tehetnék aktívan közösségem megerősítéséért.