- A Hit Éve: A föltámadás történelmi esemény és a Föltámadott megjelenései (KEK 638-646) -
ApCsel 10, 34a. 37-43 (a föltámadás történelmi esemény)
Abban az időben Péter
szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: ,,Ti tudjátok, hogy mi minden
történt Galileától egészen Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a
keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és
hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított
minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk
mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre
feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta
őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak,
vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő
megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit
Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Minden próféta tanúságot tesz arról,
hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.''
Ma hitünk
legnagyobb igazságát ünnepeljük, vagyis azt, amely hitünknek a szíve: Jézus
Krisztus feltámadását. Jézus élete nem fejeződött be a keresztfán, sem a sírban nem bomlott el halott teste, hanem „harmadnap feltámasztotta Isten”. Az élet
legyőzte a halált és Jézus valóban feltámadott. Ezt a valóságot a húsvéti liturgikus
kiáltással is kifejezzük: „Valóban feltámadt az Úr, alleluja!”, amely pl. a
zsolozsmás imában, vagy a mise kezdőénekében is elhangzik. Krisztus feltámadása
pedig valódi történelmi esemény, és nem csupán hitbéli meggyőződést jelent. A
katekizmus ezt a tényt nagyon hangsúlyozza: „"Mi azt evangelizáljuk nektek, amit az atyák Ígéretként kaptak,
mert ezt teljesítette be Isten az ő fiaiknak, amikor nekünk föltámasztotta
Jézust" (ApCsel 13,32-33). Jézus föltámadása a Krisztusba vetett hitünk
legnagyobb igazsága, melyet az első keresztény közösség mint központi igazságot
hitt és vitt át az életbe, a hagyomány alapvető igazságként adta tovább, az
Újszövetség írásos dokumentumai megerősítették és úgy hirdették, mint ami a
kereszttel együtt a húsvéti misztérium lényeges része: "Krisztus föltámadt
halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott."”
(KEK 638) „Krisztus föltámadásának misztériuma valóságos esemény, melynek az
Újszövetség tanúsága szerint történetileg bizonyított megnyilvánulásai voltak.
Már Szent Pál 56 körül ezt írhatta a korintusiaknak: "Elsősorban azt
hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások
szerint, eltemették és harmadnap föltámadt ismét az Írások szerint; megjelent
Kéfásnak, majd a tizenkettőnek" (1Kor 15,3-4). Az Apostol itt a föltámadás
élő hagyományáról beszél, melyet Damaszkusz kapui előtt átélt megtérése után
tanult meg.” (KEK 639). A mai húsvéti ünnepen halljuk meg újból szent Péter
beszédét, amelyben összefoglalja Jézus életét, és ezzel hitünk alapját: Jézus
halálát és feltámadását. A liturgia megjeleníti ezeket az eseményeket, úgyhogy
ezekből ma mi is részesülünk: „Különösen most, ezen a szent ünnepen, midőn (…)
Krisztus (…) halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet
szerzett nékünk. Ezért a húsvéti öröm kiárad az egész földre.” (Húsvéti
prefáció I.) Hagyjuk, hogy ez a húsvéti öröm ma eltöltse szívünket.
Feladat a mai napra: Kérem Jézustól,
hogy ajándékozzon mély húsvéti örömöt, amelyet
tovább adhatok családtagjaimnak, ismerőseimnek.