Jn 20,11-18 (a föltámadott megjelenései)
Mária
ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a
sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal
ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: „Asszony, miért sírsz?”
„Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették.” E szavakkal
hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.
Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy
a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova
tetted, hogy elvihessem magammal.” Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre
megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”.
Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el
testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz,
Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül adta a
tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”
Jézus
feltámadásáról nem csak bizonyos tények árulkodtak, hanem első sorban az, hogy
a Föltámadott megjelent a tanítványainak. És milyen jó látni, hogy nem tett
különbséget az apostolok és a tanítványok között, sem férfiak és nők között.
Mindenkivel akart találkozni. Megjegyzendő azonban, hogy éppen az asszonyok
voltak az elsők, akik találkoztak Vele. „Mária Magdolna és a szent asszonyok,
akik jöttek, hogy elvégezzék Jézus testének megkenését, melyet a készületi nap
miatt sietve temettek el, voltak az elsők, akik találkoztak a Föltámadottal.
Így Krisztus föltámadásának első hírnökei az apostolok számára az asszonyok
voltak. Az apostoloknak Jézus ezután jelent meg, először Péternek, majd a
tizenkettőnek. Péter tehát, aki arra hivatott, hogy erősítse meg testvérei
hitét, előttük látja a Föltámadottat, és az ő tanúságára támaszkodva kiáltja a
közösség: "Valóban föltámadott az Úr, és megjelent Simonnak" (Lk
24,34).” (KEK 641)
A föltámadott
Krisztus velünk is akar újra és újra találkozni. Hogyan? A ránk hagyott
evangéliumi idézeteken keresztül is, amelyek a Feltámadottal való találkozásokról szólnak, mint ahogyan a mai is. Igaz,
hogy a mi helyzetünk nem ugyanaz, mint az akkori tanítványoké. Mert emberként
is találkoztak Jézussal, és szemtanúi voltak működésének és halálának. De ezért
ne gondoljuk, hogy könnyebben
felismerték Jézust, mint mi. Láthatjuk, hogy Máriának a Feltámadottal való találkozása semmiféle
előnnyel nem rendelkezik a mi Jézussal való találkozásainkkal szemben. Mert hogyan
ismerte fel Jézust? Nem a külső alak alapján – összetévesztette a kertésszel;
nem is a hangja alapján – habár Jézus kérdést intézett hozzá, mégsem ismerte
fel hangját. Csak amikor nevén szólította, akkor történt meg a felismerés.
Miért? Mert mélyen ismerve érezte magát. Talán
csak annyi előnnyel rendelkezik Mária velünk szemben., hogy az Úr keresésére
indult. Ha mi is újra és újra elindulunk, hogy keressük Jézust, akkor
keresésünkben meg fog nekünk jelenni. Vajon hol kell Őt keresnünk? Mária ott
kereste Jézust, ahol utoljára látta, ahol testét elhelyezték. Keresése azonban
egy új Jézussal való találkozásra vezetett el. Nekünk is, ahol elveszítettük
Jézust, ott kell újból utána kutatnunk, hiszen lehet, hogy éppen ez lesz
számunkra a kiindulópont egy új találkozáshoz.
Feladat a mai napra: Legyek én is ma Jézus feltámadásának a
hírnöke és tapasztalataimat osszam meg valakivel, pl. hogyan találkozom a
feltámadott Krisztussal, vagy azt, amit Jézus mondott nekem.