Mt 25,34-40 ("Ítélni élőket és holtakat")
„Aztán így szól a király a
jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ
kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas
voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és
felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.
Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk
volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy
befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk
volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim
közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”
„Jézus a próféták és Keresztelő
János után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra
kerül majd minden egyes ember élete és a szívek titkai. Akkor elítéltetik a bűnös
hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. A
felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet
elfogadását vagy elutasítását. Az utolsó napon Jézus fogja mondani:
"Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek
meg" (Mt 25,40).“ (KEK 678)
Gondoljuk át, hogy hogyan tudunk a kisebb testvérek felé fordulni? Hogyan
tudunk annak adni, akitől nem számíthatunk viszonzásra? Van szemünk és nyitott
szívünk arra, hogy a környezetünkben élő szegény és talán nélkülözők felé
forduljunk? Amikor a Mt 25,40 részt elolvassuk a bibliából és talán nem csak
ezt a verset, az egész szakaszt, akkor félelem és rettegés fut keresztül
rajtunk, vagy az a jó érzés, hogy nekem már volt alkalmam meglátni Jézust
egy-egy szegény nélkülöző testvérem tekintetében, amikor tudtam neki adni
valamit. „Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti
végső ítélet teljes joga Őt illeti mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje
által "szerezte meg". Az Atya is "minden ítéletet átadott a
Fiúnak" (Jn 5,22). A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy
üdvözítsen, s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. A kegyelem
visszautasítása által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát,
cselekedetei szerint kapja meg jutalmát és örökre elkárhoztathatja magát a
szeretet Lelkének visszautasításával.“ (KEK
679) „Jézus nem azért jött, hogy ítéljen, hanem azért, hogy üdvözítsen.” Milyen
csodálatos reménység van ebben a mondatban. Reményt ad nekünk és egyben jövőt
is. Az ítéletet már mi magunk mondtuk ki önmagunk felett. Jézus az, aki megment
és üdvözít minket. Jézus irgalmassága kell, hogy rabul ejtse a szívünket, és
magával ragadjon, hogy mi magunk is irgalmassá váljunk, ne ítélkezzünk, hanem
Jézus irgalmas és mindenkit megértő szívével szeressünk.
Feladat a mai napra: Ma legyünk irgalmasok és nagylelkűek
önmagunkhoz és a környezetünkhöz is.