Róm 5,1-5 (a Szentlélek Isten ajándéka)
Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk
az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a
kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni
dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is
dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből
kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg,
mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
Milyen jó, hogy
a mai napon, Pünkösdhétfőn továbbra is ünnepelhetjük Isten ajándékát, Szentlelkét.
Nélküle nem tudnánk élni keresztény hivatásunkat, küldetésünket, amely a belőle
fakadó szeretetben gyökerezik. „Megértettem, hogy a Szeretet magában foglalja
az összes hivatásokat, hogy a Szeretet a minden, hogy átfog minden időt és
minden teret (…) Egyszóval, hogy örökkévaló! (…) végre megtaláltam hivatásomat (…)
Az én hivatásom a Szeretet!”, írja az egyik egyháztanító,
Kis Szent Teréz önéletrajzában. „"Az Isten szeretet" (1Jn 4,8.16); és
a szeretet az első ajándék, amely minden mást magában foglal. Ez a szeretet
"áradt ki szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott" (Róm
5,5). (KEK 733) „Mivel a bűn következtében meghaltunk vagy legalábbis
megsebesültünk, a szeretet ajándékának első hatása bűneink bocsánata. A
Szentlélek közlése (2Kor 13,13) az Egyházban a megkeresztelteket visszaállítja
a bűn miatt elvesztett istenhasonlóságba. (KEK 734) „Ezután a Lélek a
"foglalóját", más szóval "zsengéjét" adja örökségünknek (vö. Róm 8,23; 2Kor 1,22): magának a Szentháromságnak az életét, mely
nem más, mint úgy szeretni, "ahogy Ő szeretett bennünket" (vö.
1Jn 4,11-12). Ez a szeretet (karitász,
melyről az 1Kor 13 beszél) a Krisztusban való új élet elve, mely azáltal vált
lehetségessé, hogy megkaptuk a "leszálló Szentlélektől az erőt"
(ApCsel 1,8). (KEK 735) Adjunk hálát ma a Szentléleknek első ajándékáért, hogy
általa képessé tesz bennünket, hogy szeressük Őt és embertársainkat. Igen
szükségünk van arra a szeretetre, amely általa árad ki szívünkbe. Sokszor
tapasztaljuk a mindennapi életünkben, hogy nem könnyű szeretni, újra szeretni,
továbbra szeretni és nem belefáradni a szeretetbe. Érezzük, hogy csupán saját
erőnkből nem tudnánk. A Szentlélek segítségével azonban tudunk újra a szeretet
mellett dönteni, a bennünk lévő szeretet forrásából meríteni. A szeretet nem
egy érzés, hanem egy döntés, ahogyan azt Kis Szent Teréz életének példája bizonyítja.
Akkor is szeretett, amikor nehéz volt számára: pl. annak a nővérnek nyújtotta
legszebb mosolyát, akit a legnehezebben viselt el. „Köszönöm, Szentlélek, hogy
újból és újból kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.”
Feladat a mai napra: Olyan embertársamhoz fordulok
szeretettel, akivel nehezebben alakul kapcsolatom.