Róm 16,1-9 (A VILÁGI HÍVŐK HIVATÁSA)
Ajánlom
nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház szolgálatában áll. Fogadjátok
szentekhez méltóan az Úrban, és támogassátok, amiben csak rátok szorul, mert ő
is sokaknak volt támasza, nekem magamnak is. Köszöntsétek Priszkát és Aquilát,
munkatársaimat Krisztus Jézusban. Ők életüket kockáztatták értem. Ezért nem
csupán én vagyok nekik hálás, hanem a pogányságból megtért minden egyházközség.
Köszöntsétek a házukban összejövő közösséget. Köszöntsétek kedves
Epenétuszomat, Ázsia zsengéjét Krisztusban. Köszöntsétek Máriát, aki sokat
fáradt értetek. Köszöntsétek rokonaimat és fogolytársaimat, Andronikuszt és
Juniát, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előttem lettek
kereszténnyé. Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem kedves az Úrban. Köszöntsétek
Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakiszomat.
„"Sajátos
hivatásuk alapján a világi hívők dolga az, hogy az ideigvaló dolgok intézése és
Isten szerint való rendezése által keressék Isten Országát. Különleges módon
rájuk tartozik tehát, hogy mindazokat a földi dolgokat, melyekkel szoros
kapcsolatban vannak, úgy világítsák meg és rendezzék, hogy Krisztus szerint
történjenek és növekedjenek, s a Teremtő és a Megváltó dicséretére
szolgáljanak."” (KEK 898)
„A világi
keresztények kezdeményezésére különösen akkor van szükség, amikor föl kell
fedezni, meg kell találni az eszközöket és módokat, melyekkel a társadalmi,
politikai, gazdasági adottságokat a keresztény tanítás és élet követelményei
szerint lehet alakítani. Ez az elkötelezettség magától értetődően hozzá
tartozik az Egyház életéhez: "A Krisztus-hívők, pontosabban a világi hívők
az Egyház életében az első csatasorban vannak; az Egyház általuk az emberi
társadalom éltető elve. Ezért nekik, mégpedig elsősorban nekik egyre inkább
tudatában kell lenniük, hogy nem csupán az Egyházhoz tartoznak, hanem ők az
Egyház, azaz a Krisztus-hívők közössége a földön a közös fő, nevezetesen a római
Pápa és a vele közösségben lévő püspökök vezetése alatt. Ők az Egyház."”
(KEK 899)
Pál apostol a
Rómaiaknak írt levélének végén a közösség néhány tagjának személyes üdvözletét
adja át. Nem csupán unalmas névfelsorolásról van szó, hanem inkább a hívők fontos
szerepére utal a közösségben. Pál sok munkatárssal számíthatott, akik által
épült a romai Egyház. Igen, mindenkinek megvolt a helye a közösségben és
mindenkire szüksége volt, tudatában
voltak annak, hogy nem csupán az Egyházhoz tartoztak, hanem hogy ők az Egyház.
Életük legyen számunkra példakép.
Feladat a mai napra: A
napi tennivalómat felajánlom és Isten dicsőségére végzem.