Jn 20,21-23 (bűnbocsátó hatalma)
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem
küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt,
s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
„Az Apostoli
hitvallás a bűnök bocsánatának hitét összekapcsolja a Szentlélekbe vetett
hittel, de az Egyházba és a szentek közösségébe vetett hittel is. Amikor a
föltámadott Krisztus átadta a Szentlelket Apostolainak, átadta nekik saját
isteni bűnbocsátó hatalmát: "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok
bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad." (Jn
20,22-23) (A Katekizmus második része tárgyalja majd kifejezetten a bűnök
bocsánatát a keresztség, a bűnbocsánat szentsége és a többi szentségek, főleg
az Eucharisztia által. Ezért most elég csak néhány alapvető elemet
megemlítenünk.)” (KEK 976)
Kérjük, hogy a
mai imádságban Jézus jobban megértesse velünk, hogy feltámadása után miért volt
fontos számára útravalóul adni az apostoloknak e szavakat: Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek
megtartjátok, az bűnben marad.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, mit jelent számomra a
hitvallásnak e része „hiszem a bűnök bocsánatát”, és elhatározom, mikor akarom
legközelebb fölvenni a bűnbocsánat szentségét.