Zsolt 103,1-5.8-13 (a bűnbánat szentsége szükséges azoknak, akik a keresztség után bűnbe
estek)
Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje
szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!
Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Megmenti életed
a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. Életed eltölti javakkal,
mint a sasé, megújul ifjúságod. Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a
haragban és gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké.
Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert
amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen
távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy
az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
„De ki volna
elég bátor és éber ahhoz, hogy e rosszra való hajlam elleni küzdelemben el
tudná kerülni a bűn minden sebesülését? "Mivel tehát szükséges volt, hogy
az Egyházban jelen legyen a bűnök megbocsátásának hatalma más módon is, mint a
keresztség szentsége, Krisztus rábízta a mennyek országának kulcsait, melyekkel
minden bűnösnek, még ha élete utolsó napjáig is vétkezett volna, meg lehet
bocsátani a vétkeit."” (KEK 979)
„A bűnbánat
szentsége által engesztelődhet ki a megkeresztelt ember Istennel és az
Egyházzal. "Joggal nevezték az atyák a bűnbánat szentségét »fáradságos
keresztségnek« (Nazianzi Szent Gergely).
Ez a szentség azoknak, akik a keresztség után bűnbe estek, éppen úgy szükséges,
mint a keresztség azok számára, akik még nem születtek újjá." (KEK 980)
Feladat a mai napra: Elmélkedem azon, hogyan viselkedem,
amikor elesek, amikor nem sikerült legyőznöm a kísértést, a rosszat. A zsoltár
szavai segítsenek abban, hogy minél hamarabb vissza tudjunk fordulni az Úrhoz.