XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. július 7., vasárnap

Július 7.



Iz 66, 10-14c; Gal 6, 14-18; Lk 10, 1-12. 17-20

A labdarúgó világbajnokságon minden meccs után örül a győztes csapat, de örülnek azok is, akik nem játszanak, csak szurkolnak honfitársaiknak vagy a kedvenc csapatuknak a lelátókon vagy a TV képernyője előtt. A mai vasárnapi olvasmányokban szintén az örömről hallunk. Milyen örömről van itt szó? A tanítványoknak sikerélményük volt. Jézus missziós útra küldte őket. Útjuk során megtapasztalhatták Isten erejét és hatalmát: „A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. ,'Uram -- mondták --, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.'” Jézus nem akarja elvenni a tanítványok örömét! Ugyanakkor felhívja a figyelmüket arra, hogy más okuk is van az örömre: „Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” Fontosabb, hogy Isten ismeri őket, hogy Isten kiválasztottai, hogy Istentől kapták hatalmukat. Jézus azt akarja, hogy tanítványai örömének forrása az legyen, ami örök. Amit Isten tesz általunk, ahogy velünk munkálkodik, az legyen számunkra az örömünk oka. Ahhoz, hogy örömünk okát meglássuk, nyitott szívvel kell látnunk az eseményeket. Az Ószövetségben a próféták segítettek abban, hogy az emberek jól lássák azokat az eseményeket, amiket Isten tett Izrael népével. A mai olvasmányban Izajás próféta azzal vigasztalja a babiloni fogságból hazatért népet, hogy az öröm és a béke visszatér a városba, mert Isten nem feledkezett meg róluk, hiszen az apa és az anya szeretetével tekint rájuk. „Amint az anya vigasztalja gyermekét, úgy vigasztallak én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást. Ennek láttán örülni fog szívetek.” Isten a nehéz helyzetekben is ad reményt, aminek örülhetünk.  Szent Pál apostol számára az öröm oka nem más, mint maga Krisztus és az Ő keresztje. Azt tapasztalta, hogy a nehézség illetve a kereszt és az öröm nem zárja ki egymást: „mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők” (2 Kor 6,10). Az élet viszontagságaiban szent Pálnak biztos támpontja van: neve föl van jegyezve a mennyben. Ma megkérdezhetjük magunkat: Mi az örömünk oka? Miért örülünk? Fontos, hogy tudjunk örülni az élet apró dolgainak. A sikereinknek is örülhetünk, a dicséretnek is, de ne felejtsük el, hogy van nagyobb oka is az örömünknek: az, hogy Isten velünk van, hogy gondoskodik rólunk, hogy ismeri nevünket és van hely számunkra a szívében.
Feladat a mai napra: Megfigyelem Isten gondoskodó szeretetének jeleit az életemben. Nehézségek esetén megpróbálom felismerni azt, amiért ilyenkor is van okom az örömre.