Ter 18, 20-32; Kol 2, 12-14; Lk 11,1-13
A mai vasárnapon a
szentírási idézetek az imádság ajándékát tárják elénk. Amikor az apostolok
imádkozni látták Jézust, arra kérték: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” Jézus azt válaszolta nekik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!” - Mennyi mindent
foglal magába ez az egy szó: Atyánk! Egy teljesen új Istenképet tárt eléjük:
Isten a mi mennyei Édesapánk, és azért szólíthatjuk meg Őt ilyen közvetlen és
gyöngéd módon, mert Isten az „ellenünk szóló adóslevelet eltörölte,
az útból eltávolította és a keresztre szegezte,” mondja Szent Pál a mai
Szentleckében. Megnyitotta nekünk az utat az Istennel való közvetlen kapcsolathoz,
és életével példát is adott. Arra bátorítja tanítványait, hogy ők is bizalommal
szólítsák meg Istent: „Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te
országod.” Miközben Atyának
szólítjuk az Istent, tudatosítsuk magunkban azt is, hogy Ő a Szent, és Őt
illeti meg az első hely az életünkben. Minden imádságnak csak úgy van értelme,
ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten a Szent, a Teremtőm, az életem Ura, én
pedig teremtménye vagyok, képességeimben korlátozott, Istentől akart lény.
Életem Istentől függ, hiszen Tőle kaptam és majd Neki kell visszaadnom. Ő lát
el mindazzal, amire szükségem van. Ezért kérhetem: „Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma.” Jézus arra biztat minket, hogy kitartóan kérjük Tőle
azt, amire szükségünk van: „Kérjetek és adnak nektek, keressetek és
találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki
keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Ám ne csak a minden
napra szükséges anyagi dolgokért zörgessünk, hiszen „mennyivel inkább adja
mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Kereszténységünk
egyik legnagyobb ajándéka, hogy nem csak Isten gyermekei vagyunk, hanem hogy
Isten „megbocsátotta minden bűnünket”, mondja Szt. Pál a kolosszeieknek
írt levelében. Mennyire fontos a bűnbocsánat ajándéka! Milyen óriási
megkönnyebbülést jelent számunkra az a tudat, hogy van, Aki el tudja törölni
bűneinket, és nem kell egyre nehezedő csomagként magunkkal hurcolni. Van
újrakezdési lehetőség, és van, Aki jósággal és irgalommal megkönyörül rajtam és
felsegít belső nyomoromból. Éppen ezért tartja Jézus olyan fontosnak, hogy
minden imádságunk része legyen ez a kérés is: Atyánk, „bocsásd meg
vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy
minket kísértésbe.” Talán a legnagyobb kísértés annak a látszata, hogy
Isten nélkül is meg tudom oldani az életemet…
Feladat a napra: A mai nap azzal kezdek, hogy Istent állítom az első
helyre, és megpróbálok együttműködni vele.