Mt 16,24-27 (A különítélet)
Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni
akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni
életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az
embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is
adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében,
angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.”
„A halál véget
vet az ember életének, mint olyan időnek, amely lehetőséget adott a Krisztusban
megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására vagy elutasítására (vö. 2Tim 1,9-10). Az Újszövetség az
ítéletről elsősorban a Krisztussal a második eljövetelekor való végső
találkozás távlatában beszél, de többször állítja azt is, hogy minden egyes
ember a halála után közvetlenül megkapja cselekedeteinek és hitének jutalmát. A
szegény Lázár példabeszéde (vö. Lk 16,22), Krisztus szava a kereszten a jobb latorhoz (vö.
Lk 23,43), valamint az Újszövetség más
szövegei (vö. 2Kor
5,8; Fil 1,23; Zsid 9,27; 12,23)
beszélnek a lélek végső sorsáról (vö. Mt 16,26), ami az egyes emberek számára különböző lehet.” (KEK 1021) „Az egyes
emberek haláluktól kezdve megkapják örök fizetségüket halhatatlan lelkükben az
életüket Krisztushoz mérő különítéletben, hogy tisztulás által vagy közvetlenül
bemenjen a mennyei boldogságra, illetve közvetlenül örökre elkárhoztassa magát.
"Életed estéjén a szeretet alapján leszel megítélve" (Keresztes Szent János)” (KEK 1022) Mai idézet által Jézus arra hív
minket, hogy gondolkozzunk el újra azon, hogyan készüljünk fel az örök életre,
és hogy azzal a tudattal tegyük, hogy a tettekért, viselkedésért mindenki saját
maga felel.
Feladat a mai napra: Keresztes Szent János szávai „Életed estéjén a szeretet alapján
leszel megítélve” kísérjenek engem a mai napon és segítsenek tudatosítani
bennem, hogy Isten a jó tetteket, amiket ma, augusztus 12.-én, - szeretetből és
nem félelemből – teszek, az ítélet napján figyelembe fogja venni.