Fil 2,1-11 (...és kövessük Krisztus életét)
Ha
ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki
közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal,
hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekeztek. Semmit
se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan
a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem
a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban
volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta
olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette
magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve
olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott
neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden
térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az
Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.
Jézus Krisztus mindig azt tette, ami az Atyának tetszett. Mindig tökéletes
közösségben élt Vele. Ugyanígy tanítványai is arra kaptak meghívást, hogy az
Atya szeme előtt éljenek, "aki a rejtekben is lát" (Mt 6,6), hogy
tökéletesek legyenek, "amint a mennyei Atya tökéletes" (Mt 5,7). (KEK 1693) A keresztények a keresztség által
Krisztusba testesülve "meghaltak a bűnnek, de élnek az Istennek Jézus
Krisztusban", így részesülve a Feltámadott életében. Krisztust követve és Hozzá
kapcsolódva a keresztények törekedhetnek arra, hogy Isten követői legyenek mint
szeretett gyermekek, és a szeretetben járjanak, gondolataikat, szavaikat és
cselekedeteiket úgy alakítván, hogy az az érzület legyen bennük, amely Krisztus
Jézusban is volt, és követik az ő példáját. (KEK 1694) A keresztények, "miután megigazultak (...) az Úr Jézus
Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében" (1Kor 6,11), megszenteltek és
meghívott szentek, "a Szentlélek temploma" (1Kor 6,19) lettek. A
"Fiú Lelke" tanítja őket imádkozni az Atyához, és életükké válva cselekvésre indítja őket, hogy a Lélek gyümölcseit teremjék
tevékeny szeretettel. A Szentlélek, gyógyítván a bűn sebeit, lelki
átformálással belsőleg megújít, megvilágosít és megerősít, hogy mint "a
világosság fiai" (Ef 5,8) "minden jóságban, igazságosságban és
igazságban" (5,9) éljünk. (KEK 1695).
Feladat a mai napra: Amint
Krisztus is arra törekedett, hogy az embereket egységbe hozza az Atyával, úgy
megpróbálok én is azon fáradozni, hogy egységet teremtsek azokkal, akiket Isten
mellém ad.