Ter 1,26-27; (Az ember Isten képmása)
Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra,
magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a
háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön
mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására
teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.
Kol 3,10
Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és
öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes
megismerésig.
"Krisztus (...) az Atya és az ő szeretete misztériumának
kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja
magasztos hivatását." Krisztusban, aki "a láthatatlan Isten
képmása" (Kol 1,15), teremtetett az ember a Teremtő képére és
hasonlatosságára. Krisztusban, a Megváltóban és Üdvözítőben állt helyre eredeti
szépségében és vált nemessé Isten kegyelméből az első bűn által az emberben
elrontott isteni képmás.
(KEK 1701) Az isteni képmás minden emberben jelen van.
Az isteni személyek egymás közötti egységének hasonlatosságára fölragyog a
személyek közösségében (vö. 2. fejezet). (KEK 1702) A szellemi és halhatatlan lélekkel fölruházott emberi
személy a Földön "az egyetlen teremtmény, amelyet Isten önmagáért, vagyis
az emberi személyért akart". Fogantatása pillanatától örök boldogságra
rendelt lény. (KEK 1703) Az
emberi személy részesül a Szentlélek erejéből és világosságából. Az értelem
segítségével képes megérteni a dolgoknak a Teremtőtől meghatározott rendjét. Az
akarat révén képes a számára igaz jó felé irányulni. Tökéletességét a "jó
és az igaz keresésében és szeretetében" találja meg. (KEK 1704) Az ember lelke s szellemi
képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami
"az istenképiség kiemelkedő jele". (KEK 1705) Mit jelent számomra, hogy Isten képmására vagyok teremtve?
Szemlélem lelkemet, szellemi képességeimet, értelmemet, akaratomat és
szabadságomat, mely „istenképiségemnek
kiemelkedő jele”. De vajon összhangban van-e az Isten gondolkodásával,
akaratával, szándékával? Átgondolom, hol érződik még bennem a „régi ember”,
amit Szt. Pál szavai szerint fontos lenne levetkőznünk, hogy felöltsük magunkra
az újat, aki állandóan megújul
Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Hogyan jellemezem a „régi
emberemet”?
Feladat a mai napra: Tudatosan odafigyelek arra, hogy ma
„Teremtőm képmására megújult emberként” éljek.