Kiv 32, 7-11. 13-14; 1 Tim 1, 12-17; Lk 15, 1-32
Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy
hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez
bűnösökkel áll szóba és velük eszik.« Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: »Ha
közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott
a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem
találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja
barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert
megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a
mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek
nincs szüksége megtérésre.
A mai vasárnapon az
olvasmányok szemünk elé tárják az ember szabadságát és Isten irgalmasságát.
Isten az embert szabadnak teremtette. Azt akarja, hogy szabadon döntsön Isten
útjai mellett, hiszen a II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: „az ember csak
szabadon fordulhat a jó felé, mely szabadságot kortársaink nagyra értékelik és
lázasan keresik; méltán. De gyakran visszaélnek vele: úgy tekintik, mint
kötetlenséget, hogy mindent megtehessenek, ami élvezetet okoz, még a rosszat
is. Az igazi szabadság azonban az istenképiség nagy jele az emberben. Isten
ugyanis az embert a saját döntésére akarta bízni, hogy a maga elhatározásából
keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog
tökéletességre. Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad
választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső indítás és
irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E
méltóságot akkor éri el az ember, ha kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a
jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig
hatékonyan és gondosan válogatja meg. Ezt az Istenre irányultságot a bűntől
megsebzett emberi szabadság teljesen csak Isten segítő kegyelmével tudja
megvalósítani.” (GAUDIUM
ET SPES kezdetű lelkipásztori
konstitúcióból az Egyházról a mai világban, 17) Isten végtelenül szereti az embert. Elfogadja szabad döntését, de
mindent megtesz annak érdekében, hogy az örök üdvösségre vezesse őt. A mai
evangélium példabeszédeiben láthatjuk, amint újra meg újra elindul, hogy
megkeresse azt, ami elveszett. Mint a pásztor, aki megkeresi elveszett egyetlen
bárányát, és ezért képes otthagyni a 99-et. Megkeresi, mert neki minden egyes
ember számít, minden egyes embernek fontos helye van a világban és a
mennyországban. Hiszen Isten nem azért teremtette az embert, hogy elvesszen,
hanem hogy éljen, örökké éljen, és örökre az Istennel boldogító
szeretet-közösségben éljen. Mindegyik példabeszédből kitűnik még egy lényeges
dolog: Isten nem az elkövetett bűnöket vagy rossz döntéseket akarja számon
kérni, hanem a megtérésünknek örül, ha újra Istenbe vetjük bizalmunkat, ha
visszatérünk Hozzá! Bízzunk Isten irgalmában! Ne arra összpontosítsuk
figyelmünket, hogy ne kövessünk el bűnt, hanem arra törekedjünk, hogy egész
lényünkkel a szeretet útja mellett döntsünk. „Az Isten szeretet, és aki
kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1Jn
4,16 )
Feladat a mai napra: Mindennapi életemben a szeretet útján akarok járni.