Ter 4,1-7 (A szenvedélyek és az erkölcsi élet)
Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant,
megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.”
Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig
földműves. Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből
áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge
bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és
lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos és miért
horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? Nemde,
ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik
a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!«
„A szenvedélyek
önmagukban erkölcsileg közömbösek: sem jók, sem rosszak. Erkölcsileg csak annyiban
minősíthetők, amilyen mértékben ténylegesen az értelemtől és az akarattól
függenek. A szenvedélyeket szándékosnak mondjuk, "vagy azért, mert az
akarat parancsolja, vagy azért, mert az akarat nem akadályozza meg őket" (Aquinói Szent Tamás). Az erkölcsi vagy emberi jó tökéletességének
sajátsága, hogy a szenvedélyeket az értelem szabályozza (vö. Aquinói
Szent Tamás).“ (KEK 1767) „Nem a nagy
érzelmek határozzák meg a személyek erkölcsiségét és életszentségét;
kimeríthetetlen a képek és érzések tárháza, ahogyan az erkölcsi élet
kifejeződhet. A szenvedélyek erkölcsileg jók, ha egy jó cselekedet
létrejöttéhez járulnak hozzá, ellenkező esetben rosszak. A jóakarat a jóság és
a boldogság felé tereli az érzelmi hullámzásokat, amelyeket vállal; a
rosszakarat enged a rendezetlen szenvedélyeknek, sőt azokat a végletekig
hevíti. Az indulatok és érzelmek fölemelhetők az erényekbe, vagy lealjasíthatók
a víciumokba.” (KEK 1768)
„A keresztény
életben maga a Szentlélek viszi végbe művét azáltal, hogy az egész személyt mozgatja,
fájdalmaival, félelmeivel, szomorúságaival együtt, amint ez az Úr
haláltusájában és szenvedésében látható. Az emberi érzelmek Krisztusban
elnyerhetik beteljesedésüket a szeretetben és az isteni boldogságban.” (KEK
1769)
A mai idézetben
hallunk Káin érzelmeiről és arról, hogyan figyelmezteti Isten, hogy uralkodjon
rajta. Tanulságos számunkra ez az idézet, mert megmutatja, hogyan kell bánunk
érzéseinkkel. Mindig fontos utánanézni, miért érzem most ezt vagy azt, mi volt
annak az oka. Azaz megkérdezhetjük, miért és kire haragszik Káin? Testvérére, Ábelre?
Vagy inkább Istenre? Istennek a viselkedését, hogy nem tekintett rá, úgy értelmezte, hogy többre becsülte testvérét, és kevésbe
szerette őt. Úgy érezte, hogy Isten igazságtalanul bánik vele. De vajon Isten
szeretete különbséget tesz? Vajon nem emberi gondolkodás ez, hogy Isten
szeretetét megszerezhetjük azzal, mit adunk vagy felajánlunk neki? Ha többet adunk,
jobban fog szeretni minket? Isten a párbeszédet kínálja fel Káinnak mint kiutat
az érzeleméből, a haragjából. Isten minket is meghív arra, hogy beszéljünk vele
érzéseinkről, hogy vele együtt meglássuk annak az okát.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen érzelmek vannak
bennem és hogyan bánok velük. Elkerülöm,
hogy rossz cselekedetek
létrejöttéhez járuljanak hozzá, inkább arra törekedem, hogy jó cselekedetekre
vezessenek engem.