Ez 33,7-11 (A bűn szaporodása)
Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael
háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt
nekik. Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! - de
te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen
ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem
számon. Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő
nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban
megmentetted lelkedet. Ezért tehát, emberfia, mondd Izrael házának: Ti ekként
beszéltek, s ezt mondjátok: „Gonoszságaink és vétkeink ránk nehezednek, és
elsenyvedünk bennük; hogyan maradhatnánk tehát életben?” Mondd nekik: Életemre
mondom, én, az Úr Isten, nem akarom az istentelen halálát, hanem azt, hogy az
istentelen megtérjen útjáról és éljen.
„A bűn bűnt
szül; az azonos cselekedetek ismétlése víciumot gerjeszt. A víciumból perverz
hajlamok fakadnak, melyek elhomályosítják a lelkiismeretet és megrontják a jó
és rossz konkrét értékelését. Így a bűn sokasodni és erősödni akar, de az erkölcsi
érzéket nem tudja gyökeréig lerombolni. (KEK 1865) „A víciumokat szembe lehet
állítani az ellentétes erényekkel, vagy vissza lehet vezetni őket a főbűnökre,
melyeket a keresztény tapasztalat Szent Johannes Cassianus és Nagy Szent
Gergely nyomán különböztetett meg. Főbűnöknek nevezzük ezeket, mert más bűnök
és más víciumok fakadnak belőlük. Ezek a kevélység, a fösvénység, az irigység,
a harag, a bujaság, a torkosság és a jóra való restség (vagy lustaság). (KEK
1866)
„A bűn személyes
cselekedet. Ezen felül felelősséggel tartozunk mások által elkövetett bűnökért
is, amikor együttműködünk velük: közvetlen és szándékos részvétellel;
parancsolva, tanácsolva, dicsérve vagy jóváhagyva; palástolva vagy meg nem
akadályozva, bár kötelességünk volna megakadályozni vagy föltárni; pártolva
azokat, akik elkövetik a bűnt. (KEK 1868) „Így a bűn az embereket bűntársakká
teszi, és uralomra segíti közöttük a bűnös vágyakat, az erőszakot és az
igazságtalanságot. A bűnökből olyan társadalmi helyzetek és intézmények
erednek, amelyek ellentétesek az isteni Jósággal. A "bűn struktúrái"
a személyes bűnök kifejeződései és következményei. Áldozataikat arra késztetik,
hogy ők is bűnöket kövessenek el. Analóg értelemben "társadalmi bűnt"
hoznak létre (II. János Pál
pápa: Reconciliatio et poenitentia apostoli buzdítás, 16).” (KEK 1869)
A mai idézetben
azt halljuk, hogy Isten Ezékiel prófétát őrállónak rendelte Izrael háza fölé. Az
volt a feladata, hogy figyelmeztesse a bűnöseket azzal a céllal, hogy útjairól térjenek meg. Hasonló módon nekünk
is felelősségünk van mások bűnei iránt. Nem mondhatjuk, hogy ez csupán az ő
dolguk. Ahogyan a Katekizmus fönti része kifejezi, az a kötelességünk, hogy
próbáljuk megakadályozni a bűnös cselekvést. Elmélkedjünk mai imádságban azon,
hogyan reagálunk, amikor mások bűneivel szembesülünk. Hogyan figyelmeztetjük az
illetőket, le próbáljuk beszélni róla? Kérjünk Istentől prófétai bátorságot,
hogy ne hallgassunk vagy vonuljunk vissza, amikor Isten ránk bízza a
figyelmeztető szót.
Feladat a mai napra: Arra
figyelek a mai napon, hol tesz valaki rosszat, és próbálom megérteni, hogy mit
kér Isten tőlem ebben a helyzetben, hogyan viselkedjek.