Kiv 1,8-17 (A szubszidiaritás elvének fontossága)
Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem
ismerte Józsefet. Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe
megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele
szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén
ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az
országot.” Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az
életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a
raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál
jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael
fiai előtt. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és
életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással,
téglavetéssel, különféle kényszermunkával. Egyiptom királya ezt a parancsot adta a
héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták:
„Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha
fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben.” A bábák azonban félték az Istent.
Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a
fiúkat.
„A
szocializáció veszélyekkel is jár. Az állam túlzott közbelépése fenyegetheti a
személyes szabadságot és kezdeményezést. Az Egyház tanítása kidolgozta az
úgynevezett szubszidiaritás, a kölcsönös kisegítés elvét. Ezen elv szerint
"egy magasabb szintű közösségnek nem szabad beavatkoznia egy alacsonyabb
szintű közösség belső életébe, és nem szabad megfosztania illetékességétől, épp
ellenkezőleg, szükségleteiben támogatnia és segítenie kell, hogy annak
tevékenységét összehangolja a társadalmat alkotó más tényezőkkel, tudniillik a
közjó érdekében". (II. János Pál
pápa)” (KEK 1883). A mai idézetben pontosan
a szocializáció ennek veszélyét láthatjuk. Az új egyiptomi király nem ismerte
Józsefet, és félt Izrael fiaitól. Ezért elrendelte ezek elnyomását. A
történelem során mind a mai napig újra meg újra ismétlődnek az ilyen fajta
igazságtalanságok. Azonban gyönyörű látni, amint a héber bábák nagy belső
szabadsággal mégis az igazságosságot szolgálták, kijátszották a király
igazságtalan parancsát, hogy életben maradjanak a gyermekek. Hiszen nem
cselekedhettek lelkiismeretük ellen. A társadalmak megújulását és
felszabadulását pont azoknak az embereknek köszönhetjük, akik mernek kiállni
lelkiismeretük mellett, akár életüket is kockára téve, hogy az igazságot
szolgálják, pl., mint Sándor István, Szalézi vértanú szerzetes, akit a
kommunizmusban kivégeztek, és akit a múlt hétvégén boldoggá avattak Budapesten,
a Szent István Bazilikában, és mint oly sok vértanú és hős, akik életüket adták
hazájukért. Fontoljuk meg Isten előtt, hogy mit tehetünk hazánkért, hogyan
szolgálhatjuk az igazságosságot és hogyan segíthetünk a szubszidiaritás elvével
a gyöngébbeknek, hogy megerősödjenek.
Feladat a mai napra: Megnézem, hogy környezetemben ki az, aki
segítségre szorul. Megpróbálok úgy segíteni, hogy képessé váljon saját magán
segíteni.