XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. október 23., szerda

Október 23.



Kiv 1,8-17                          (A szubszidiaritás elvének fontossága)
Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle kényszermunkával. Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben.” A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának és életben hagyták a fiúkat.

„A szocializáció veszélyekkel is jár. Az állam túlzott közbelépése fenyegetheti a személyes szabadságot és kezdeményezést. Az Egyház tanítása kidolgozta az úgynevezett szubszidiaritás, a kölcsönös kisegítés elvét. Ezen elv szerint "egy magasabb szintű közösségnek nem szabad beavatkoznia egy alacsonyabb szintű közösség belső életébe, és nem szabad megfosztania illetékességétől, épp ellenkezőleg, szükségleteiben támogatnia és segítenie kell, hogy annak tevékenységét összehangolja a társadalmat alkotó más tényezőkkel, tudniillik a közjó érdekében". (II. János Pál pápa)” (KEK 1883). A mai idézetben pontosan a szocializáció ennek veszélyét láthatjuk. Az új egyiptomi király nem ismerte Józsefet, és félt Izrael fiaitól. Ezért elrendelte ezek elnyomását. A történelem során mind a mai napig újra meg újra ismétlődnek az ilyen fajta igazságtalanságok. Azonban gyönyörű látni, amint a héber bábák nagy belső szabadsággal mégis az igazságosságot szolgálták, kijátszották a király igazságtalan parancsát, hogy életben maradjanak a gyermekek. Hiszen nem cselekedhettek lelkiismeretük ellen. A társadalmak megújulását és felszabadulását pont azoknak az embereknek köszönhetjük, akik mernek kiállni lelkiismeretük mellett, akár életüket is kockára téve, hogy az igazságot szolgálják, pl., mint Sándor István, Szalézi vértanú szerzetes, akit a kommunizmusban kivégeztek, és akit a múlt hétvégén boldoggá avattak Budapesten, a Szent István Bazilikában, és mint oly sok vértanú és hős, akik életüket adták hazájukért. Fontoljuk meg Isten előtt, hogy mit tehetünk hazánkért, hogyan szolgálhatjuk az igazságosságot és hogyan segíthetünk a szubszidiaritás elvével a gyöngébbeknek, hogy megerősödjenek.
Feladat a mai napra: Megnézem, hogy környezetemben ki az, aki segítségre szorul. Megpróbálok úgy segíteni, hogy képessé váljon saját magán segíteni.