1Jn 3,7.10-18 (A megtérés és a társadalom)
Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az
igazságosságot cselekszi, az igazságos, ahogy ő is igazságos. Aki nem az igazságosságot teszi, az nem Istentől
való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét. Mert ezt az üzenetet halljuk
kezdettől fogva: Szeressük egymást! Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól
való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak
voltak, a testvére tettei ellenben igazak. Ne csodálkozzatok azon, testvérek,
hogy a világ gyűlöl benneteket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe,
mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli
testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó
birtoka az örök élet. A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta
értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg
az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból -, mégis,
amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? Gyermekeim,
ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
„Az eszközök és a célok fölcserélése mely végső céllá teszi azt, ami csupán
eszköz, vagy amikor az embereket pusztán egy cél eléréséhez szükséges eszköznek
tekintik, igazságtalan struktúrákat hoz létre, melyek "megnehezítik, és
gyakorlatilag lehetetlenné teszik az isteni Törvényhozó parancsaihoz igazodó
keresztény életet". (XII. Pius
pápa).” (KEK 1887). „Éppen ezért az emberi személy lelki és erkölcsi
képességeire és a belső megtérés állandó igényére támaszkodva erőfeszítéseket
kell tenni olyan társadalmi változások érdekében, melyek valóban az embert
szolgálják. A szívből való megtérés elsőbbségének elismerése nem zárja ki,
hanem inkább hangsúlyozza a kötelezettséget, hogy megfelelő módon javítsák a
bűnre csábító intézményeket és életföltételeket, hogy az igazságosság normáihoz
igazodva tökéletesedjenek, és ne gátolják, hanem előmozdítsák a jót.” (KEK
1888). „A kegyelem segítsége nélkül az emberek képtelenek "megtalálni a
gyakran szűk ösvényt a rossznak engedő kishitűség és az erő között, mely
megkettőzi a rosszat azzal az önámítással, hogy le tudja győzni a
rosszat". (II. János Pál pápa:
Centesimus annus enciklika). Ez az ösvény a szeretet, tudniillik Isten és
felebarát szeretetének útja. A szeretet a legfontosabb társadalmi parancsolat.
Tiszteletben tartja a másikat és annak jogait. Megkívánja az igazságosság
gyakorlását és egyedül ő tesz rá alkalmassá. Önmagát elajándékozó életre indít:
"Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, de aki elveszíti, megmenti
azt" (Lk 17,33). (KEK 1889).
Feladat a mai napra: Hogyan tudnám ma kinyilvánítani
szeretetemet tettel és igazsággal? Figyelmes leszek embertársaim iránt, és ahol
lehetőség adódik, jót teszek azzal, akivel találkozom.