1Kor 9,24-27 (4. az mértékletesség)
Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak
ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! A
versenyzők valamennyien megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők
hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért. Én is futok, de nem céltalanul,
az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom, és rabságba vetem
testemet, hogy míg másokat tanítok, magam méltatlanná ne váljak.
„A
mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását, és
készségessé tesz a kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában.
Biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött, és a tisztesség határai között
tartja a vágyakat. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul
tesz különbséget, és nem erejét követi, hogy szívének ösztönös vágyai szerint
cselekedjék (vö. Sir 5,2;
37,27-31). Az Ószövetség gyakran
dicséri a mértékletességet: "Ne járj bűnös vágyaid után, és tartóztasd
magad gyönyörűségeidtől " (Sir 18,30). Az Újszövetségben ezt az erényt
"mértéktartás"-nak vagy "józanság"-nak nevezik.
"Éljünk józanul, igazul és jámborul ebben a világban" (Tit 2,22).
"Helyesen élni nem más, mint teljes szívből, teljes lélekből és teljes
erőből szeretni Istent, (...) hogy romlatlan és ép maradjon a szeretet, ami a
mértéktartás dolga, hogy semmi nehézség meg ne törje, ami az erősség dolga,
hogy senki másnak ne szolgáljon, ami az igazság dolga, hogy virrasszon a dolgok
megkülönböztetésében, nehogy lassanként belopakodjék a hamisság vagy a csalás,
ami az okosság dolga." (Szent Ágoston)“ (KEK 1809)
Úgy tűnik, hogy
manapság a mértékletesség, mint kívánatos erény a háttérbe került. A fogyasztói
társadalom inkább arra hív meg minket, hogy határtalanul, féktelenül
fogyasszunk, hogy éljük ki kívánságainkat. Bár nem annyira divat beszélni a
mértékletességről, viszont még ma is nagyon fontos erény. Egy egészséges
élethez szükséges, hogy mértéket tartsunk testi és lelki szintén egyaránt.
Ugyanis az, aki nagyra tör, legyen az szakmában, munkahelyen vagy sportban,
csak áldozatkészséggel, fegyelmezéssel jut oda. Ezért Pál apostol
versenyzőkkel, sportolókkal hasonítja össze a keresztényeket. Ők hervadó koszorúért, mi pedig
hervadhatatlanért gyakoroljuk a mértékletességet. Életcélunkat, a
mennyországot, csak akkor nyerhetjük el, ha nem engedjük el érzelmeink vagy
kívánságaink gyeplőjét, hanem meg tanulunk uralkodni rajtuk. Pál itt őszintén bevallja, hogy neki is
vannak erős érzelmei, bűnös kívánságai, de megzabolázza, uralja őket. Legyen
Pál magatartása számunkra is iránymutató, hogyan élhetjük meg a
mértékletességet.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, melyik területen lenne ma leginkább
fontos gyakorolni a mértékletességet, pl. érzések, kívánságok, inni-enni,
internetezés, játék… területén.