XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. november 12., kedd

November 12.



Zsolt 37,3-5;29-31           (A természetes erkölcsi törvény)
Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz. Az Úrban leld örömed, s ő betölti szíved vágyait. Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd. Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre. Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes. Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók.

„Az ember részesedik a Teremtő bölcsességében és jóságában, aki átadta neki a cselekedetei fölötti uralmat és az igazság és a jó szerinti önrendelkezés képességét. A természetes törvény azt az eredeti erkölcsi érzéket fejezi ki, amely lehetővé teszi, hogy az ember értelemmel különbséget tudjon tenni a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között: "A természetes törvény (...) bele van írva és bele van vésve minden egyes emberi lélekbe, mert ez maga az emberi értelem, mely kötelez a jó megtételére és tiltja a bűnt. Az emberi értelem ezen előírása azonban nem bírna törvény erejével, ha nem egy magasabb értelem hangja és tolmácsa volna, akinek értelmünket és szabadságunkat alá kell rendelnünk." (XIII. Leó pápa)” (KEK 1954)
„Az isteni és a természetes törvény megmutatja az embernek az utat a jó megtételéhez és célja eléréséhez. A természetes törvény az erkölcsi életet irányító első és lényeges parancsokat hirdeti ki. Alapja az Isten utáni vágy; az engedelmesség az iránt, aki minden jó forrása és bírája; valamint az érzék, hogy a másikat önmagunkkal egyenlőnek fogadjuk el. Fő parancsai a Tízparancsolatban találhatók meg. E törvényt nem az értelem nélküli lényekhez (melyek összessége a természet) viszonyítva mondjuk természetesnek, hanem azért, mert az értelem, amely kihirdeti, sajátosan az emberi természethez tartozik: "Hová lennének ezek a törvények leírva, ha nem annak a világosságnak a könyvébe, amelyet igazságnak nevezünk? Innen ered minden igaz törvény, és kerül az ember szívébe is, ha az igazság szerint él. Nem úgy, hogy áttelepszik belé, hanem lenyomatként, ahogy a pecsétgyűrű átadja formáját a viasznak, de a gyűrűben is megmarad" (Szent Ágoston). "A természetes törvény nem más, mint az értelem Istentől belénk áraszott fénye. E fénynek köszönhetően ismerjük föl, hogy mit kell tennünk és mit kell elkerülnünk. Ezt a fényt és ezt a törvényt Isten a teremtéskor adta nekünk." (Aquinói Szent Tamás)“ (KEK 1955)
Érdemes ma azon elgondolkodni, milyen módon tapasztalom meg, hogy Isten törvénye bele van írva, vésve a lelkembe és szívembe.
Feladat a mai napra:Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.” Felajánlom mai terveimet az Úrnak, megbeszélem őket Vele és kérem, hogy vezessen, irányítson törvényei szerint.