Mt 25,31-40 (Szeresd
felebarátodat mint saját magadat)
Amikor
eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges
trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól,
ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára
állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz:
Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített
országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom.
Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam,
és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az
igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan,
hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor
láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így
felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is
tettetek, velem tettétek.
Az emberi személy
tisztelete föltételezi ennek az elvnek a tiszteletben tartását: "minden
egyes embernek a felebarátot -- kivétel nélkül -- úgy kell tekintenie, mint
saját „alteregóját”, gondoskodva elsősorban az életéről és a hozzá szükséges
eszközökről". (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium
et spes 27). A saját erejével semmiféle törvényhozás nem tudja kizárni a félelmeket, az
előítéleteket, a gőg és a vak önszeretete (egoizmus) magatartását, amelyek
ellenkeznek a valóban testvéri társadalom berendezkedésével. E cselekvésmódokat
csak a szeretet szünteti meg, mely minden emberben megtalálja a
"felebarátot", a testvért. (KEK 1931). A
kötelesség, hogy mások felebarátja legyünk és tevékenyen szolgáljunk nekik, még
sürgetőbbé válik, ha a szóban forgó személyek bármilyen szempontból különösen
ínséget szenvedők. "Amit a legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek,
nekem tettétek" (Mt 25,40). (KEK 1932). Ugyanez
a kötelesség kiterjed azokra is, akik másként gondolkoznak vagy cselekednek,
mint mi. Krisztus tanítása oly messzire megy, hogy a bántások bocsánatát kéri,
és a szeretet parancsát, mely az új Törvény sajátossága, kiterjeszti valamennyi
ellenségre. (Vö. Mt 5,43--44.) Az evangélium
szellemében történő szabadítás összeegyeztethetetlen az ellenségnek, mint
személynek gyűlöletével, de nem a rossz gyűlöletével, amit az, mint ellenség
művel. (KEK 1933).
Feladat a mai napra: Mit jelent számomra a másikat úgy szeretnem, mint
saját magamat? Kiválasztok a mai szentírási idézetből egy jócselekedetet, amit
ma egy „legkisebb testvéremmel” szemben gyakorolni szeretnék.