1Kor 12,12-27 (Az
emberek közötti egyenlőség és különbözőség)
A test ugyan egy, de
sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus
is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár
zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek
itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt
mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez
tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a
testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a
hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden
egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna,
hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem
mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád
szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt
a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen
tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs
erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az
alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon
meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag,
valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak,
mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
Az egy Isten képmására teremtett összes ember ugyanazzal
az értelmes lélekkel, ugyanazzal a természettel és ugyanazzal az eredettel bír.
Krisztus áldozatától megváltva valamennyien egy és ugyanazon isteni
boldogságban való részesedésre kapnak meghívást: tehát mindannyian ugyanannak a
méltóságnak örvendenek. (KEK 1934). Az emberek
közötti egyenlőség lényegileg a személyi méltóságukra és a belőle fakadó
jogokra támaszkodik: "A személy alapvető jogaiban a diszkrimináció minden
-- nem, faj, bőrszín, társadalmi helyzet, nyelv vagy vallás alapú --társadalmi
vagy kulturális formáját le kell győzni és meg kell szüntetni, mint Isten
tervével ellentétes dolgot." (II. Vat. GS 29). (KEK 1935). Elvben
mindenki egyetért ezzel, de a gyakorlatban ez hogyan néz ki? Mennyire
szállunk azok segítségére, akiket diszkriminálnak? Vagy mennyire félek attól,
hogy nekem is bajom esik, ha kiállok valaki mellett, akit bántalmaznak. A 21.
században az egyik legerősebb keresztényüldözés folyik. Közel keleti
országokban, Afrikában, de Európában is. Vajon akarok-e tudni róla, vagy
elkönyvelem, hogy ilyen lehetséges, és jó, hogy nem itt történik a házam előtt?
Fontos az imádságban Isten előtt elgondolkoznunk azon, hogy mit vár tőlünk az
Úr. Ha egymás testvérei vagyunk, összetartozunk, akkor hogyan tudunk egymásnak
segíteni? S ebben talán az első, legfontosabb lépés, hogy lebontom a
közömbösség falát, utána járok, pl. az interneten, és engedem, hogy közel
kerüljenek hozzám ezek az emberek, családok, s az élethelyzetük, sorsuk. Sok
lehetőség van arra, hogy pl. csatlakozzam egy levél-akcióhoz, mely kéri pl.
foglyok szabadon engedését. És nagyon fontos az értük való imádság, pl. rendszeresen
belefűzni a rózsafüzérbe szándékaim közé az üldözött keresztényekért való imát.
Így a szívünk nem zárkózik el, érzékenyé válik és Krisztus misztikus testében
pumpálja a hit, remény és szeretet megerősítő erejét azokba a testrészekbe,
amelyek leginkább szenvednek.
Feladat a mai napra: Ma szolidaritást vállalok más népből, nemzetből
való hittestvérem iránt. Érdeklődöm az aktuális keresztényüldözések iránt (pl. http://kozbenjaro.blog.hu/
vagy http://www.csi-magyarorszag.hu/index.php)
honlapon, részt veszek interneten egy közbenjáró levél elküldésében és
felajánlok értük egy tized rózsafüzért.