Mt 25, 14-30 (Mindenki
talentumait azért kapta, hogy szolgáljon vele)
Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe
készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot
adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége
szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele
kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik
kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette
urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást
tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot:
Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te
hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat
bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így
szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te
hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be
urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt:
Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol
nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van,
ami a tiéd. - Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott
is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett
volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna
vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz
talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek
meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig
vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
„Amikor az ember megszületik erre a világra,
nem rendelkezik mindennel, amire szüksége van testi és lelki életének
fejlődéséhez. Szüksége van másokra. Különbségek jelennek meg, melyek
életkorhoz, testi képességekhez, értelmi és erkölcsi adottságokhoz, gazdasági
tevékenységhez és vagyonhoz kötődnek. (II. Vat.
GS 29). A talentumok nem egyformán kerülnek szétosztásra. (Vö. Mt 25,14-30; Lk 19,11-27)” (KEK 1936). Gyakran előfordul,
amikor olvassuk a talentumokról szóló részt, hogy összehasonlítjuk magunkat
másokkal, ki mennyit kapott, vagy sopánkodunk, hogy én csak keveset kaptam,
vagy akár megbotránkozunk a kemény ítéleten, hogy Isten a külső sötétségre fog
kivetni, ha nem kamatoztatom talentumaimat. E példabeszédet azonban csak akkor
fogjuk helyesen megérteni, ha szem előtt tartjuk Krisztus misztikus testének
működését, amely csak akkor tud jól, egészségesen működni, ha mindenki
megosztja másokkal, amije van (pl. idejét, figyelmességét, kézügyességét,
problémamegoldó tehetségét, reményét, bátorítását, stb.), nem félelemből, hanem
pozitív, építő együtt gondolkodásból. „E különbségek Isten tervéhez tartoznak,
aki azt akarja, hogy mindenki megkapja a másiktól, amire szüksége van, akiknek
pedig különleges "talentumai" vannak, osszák meg értékeiket azokkal,
akik rászorulnak ezekre. A személyes különbségek nagylelkűségre, jóindulatra,
ajándékozásra késztetnek, és gyakran köteleznek; serkentik a kultúrákat, hogy
egyik a másikat gazdagítsa: "Oly különbözőképpen osztogatom az erényeket,
hogy nem adom mindet egynek, hanem az egyiknek ezt, a másiknak azt adom. (...)
Egyiknek a szeretetet, másiknak az igazságosságot, harmadiknak az alázatosságot,
a negyediknek az eleven hitet (...). És így adtam az erény sokféle ajándékát és
kegyelmét, lelkieket és mulandókat egyaránt annyira változatosan, hogy egyetlen
személynek sem adtam meg valamennyit, azért nem, hogy kénytelenek legyetek
egymás szeretetével élni (...); úgy akartam, hogy az egyiknek szüksége legyen a
másikra, s valamennyien szolgáim legyetek a tőlem kapott kegyelmek és ajándékok
osztogatásában." (Sziénai Szent Katalin) (KEK 1937). Léteznek
azonban gonosz egyenlőtlenségek is, amelyek férfiak és nők millióit sértik.
Ezek nyíltan ellenkeznek az evangéliummal: "A személyek egyenlő méltósága
megköveteli, hogy emberibb és méltányos életfeltételekhez jussanak. Ugyanis az
egy emberi család tagjai vagy népei közötti kirívóan nagy gazdasági és
társadalmi egyenlőtlenségek botrányt okoznak és ellenkeznek a társadalmi
igazságossággal, a méltányossággal, az emberi személy méltóságával, és a
társadalmi és nemzetközi békével." (II. Vat.
GS 29). (KEK 1938).
Feladat a mai napra: Melyik talentumomat tudnám ma a közösbe tenni,
hogy építsem a köztünk az Isten országát?