Hétköznapok lelkigyakorlata_
1. Hét: Ószövetségi
jövendölések Jézusról
Bevezető:
Újra elérkeztünk az egyházi év kezdetére. Gyorsan telt az idő. Vagy talán
azért érezzük ilyennek, mert ősszel beizzítva a motorokat évvégére elérkezünk a
hajtás csúcsidőszakába? Munkahelyen, iskolában beadandók, lezárandók,
közösségi, iskolai programok hétről hétre fokozódnak. A naptári év
megállíthatatlanul halad előre, de vajon megérkeztem-e már Adventba, vagy még a
hajtásnál tartok? Ellentétesnek tűnik a polgári év év-végi hajtása és az
egyházi év kezdetének megállásra felszólító szent időszaka. Mennyire nehéz sokszor
e kettőt egy kalap alá helyezni. De nem véletlen, hogy pont e két időszak áll
egymás mellett. Advent, döntés elé állít minket: Vajon bele akarok-e
bocsátkozni e szent időszak ritmusába? Akarom-e, hogy átértelmezze nekem a
decemberi hónapomat, és kognitív tudásomat létezésem hátteréről és értelméről
személyes új élménnyé változtassa?
Advent csendes idő, az imádság, az istenkeresés, az Úr várásának
időszaka. Ugyanakkor nagy felkiáltójeleket, ígéreteket tartalmaz. Elénk tárja
életünk lényegét. Megállít, és elgondolkozásra késztet minket: vizsgáljuk felül
merre tart az életünk, mi számunkra fontos, mi a lényeges. A nagy hajtás olyan,
mint a világ zaja, mely túlkiabálni próbálja a vágyakozás csendes jelenlétét.
Az üzletek tele vannak vonzóbbnál vonzóbb kínálatokkal, zenével és
csilingeléssel, mintha boldogságunk teljességét a különféle dolgok
megszerzésében lelhetnénk. Ezzel szemben hányszor tapasztaltuk már, hogy mégsem
tudják elcsitítani belső nyugtalanságunkat.
Advent felszólít minket: Állj meg! Csendesedj el! Merjed meghallani
szíved kielégületlenségét és ne félj tőle! Ne a gyors megoldást keresd, hanem
az igazi választ belső nyugtalanságodra! Csak úgy találhatjuk meg a belső békénkhöz
vezető utat, ha visszatérünk életünk alapkövéhez és kiindulópontjához, melyről
a Szentírás első oldala beszél, és amit Szent Ágoston oly találóan kifejez: „Te
vagy, aki fölindítasz, hogy gyönyörködjünk abban, ha téged dicsérünk, mivel megalkottál
minket önmagadra, és nyugtalan a szívünk, amíg el nem nyugszik benned.”[1] Az
ember minden egyéb földi teremtménytől különbözik abban, hogy őt Isten a saját
képmására és hasonlatosságára alkotta. Ágoston erre a képmás-voltra utal
Vallomásainak legelején, és éppen a természetünkbe oltott istenképmás az,
amiért semmi másban nem tudunk megnyugodni, csak az Ősképben, Istenben. Ugyanakkor
az ember társas lény is. Nemcsak abban áll boldogságunk, ha egyénileg
hasonlítunk Istenre, hanem ha közösségeinkben, kapcsolatainkban is a
Szentháromság szeretet-dinamikájában élünk. A sok sürgés-forgás csak akkor nyer
igazi értelmet, ha életünknek van nyugvópontja: a Mindenható Isten, akiből
minden kiindul, aki körül minden forog, akit meglelhetünk testvéreinkben,
akinek örömében osztozunk, ha örömet szerzünk egymásnak. Advent a Messiás várás
időszaka. Ezen a héten Isten ígéretérő szeretnénk elmélkedni, aki megígérte a
Messiást, és el is küldte Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, mert látta,
hogy az ember önmagától nem képes Rá találni. Jézus Krisztusban életünk
legnagyobb ajándékát szemlélhetjük: Isten mérhetetlen szeretetét, aki meghallgatja
kiáltásunkat, komolyan veszi szükségleteinket, arra vágyik, hogy Benne
megtaláljuk életünk teljességét.
Napi elmélkedéshez: Zsolt 63,2-9
Isten, én Istenem, téged
kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz,
tikkadt, kiaszott föld. Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és
dicsőségedet megláthassam. Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam
dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára
kezem. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel
mond dicséretet. Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a
lelkem. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadzom. Lelkem
hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem.
Lelkigyakorlatunk első napján
időt akarunk szánni a megállásra. Persze, már megálltunk azzal, hogy fél órát
kiszakítottunk magunknak a nap forgatagából az imádságra. De vajon bensőleg is
megálltam már? Sokszor, amikor tudatosan megállunk imádkozni, az történik
velünk, hogy a nap zaja, az események, beszélgetések, élmények, tennivalók,
elintézendők tömkelege továbbkavarognak a fejünkben. Ne ijedjünk meg tőle! A
leggyorsabb módja annak, hogy megszabaduljunk tőlük és valóban figyelni tudjunk
Istenre az, ha engedjük, hogy minden gondolat felbukkanjon, rátekintünk, ítélkezés
nélkül felismerjük és leírjuk azoknak lényegét és utána a listát átadjuk
Jézusnak, hogy ő gondoskodjon róla. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy
szólítson meg minket a mai Szentírási idézet szavai által. Olvassuk el a
szöveget többször, maradjunk állva azoknál a szavaknál, kifejezéseknél, melyek
leginkább megszólítanak minket. Melyik húrt pendíti meg életemben?
A zsoltár szavai
gyönyörűen belevisznek minket az imádságos lelkületbe. Fontosnak érzi a
zsoltáros, hogy kifejezze Istennek azt a belső szomjúságot, pusztaságot, melyet
magában érez. Nem nyomja el az érzést, hanem megengedi, hogy a felszínre
kerüljön. Sokszor az okozhat nekünk nehézséget az imádságban, hogy kevés időnk
van, és azt akarjuk, hogy Isten gyorsan szóljon hozzánk. Szinte unszolni
kezdjük az Urat: szólj már végre hozzám, hallgatlak! Olyan, mint amikor egy
automatát kezdik el verni, hogy végre adja ki a kívánt dolgot, vagy térítse
vissza pénzünket. Csakhogy az Isten nem automata, és az imádság nem gombnyomásra
történő üzenetszerzés! Az imádság kapcsolat Valakivel, az élő Istennel, életem
Szerzőjével és Fenntartójával. Engedjük, hogy a zsoltár megtanítsa nekünk ezt a
finom, tiszteletteljes, tapintatos lelkületet, mely megadja Istennek az
elsőbbséget és fennhatóságot.
Feladat a mai napra: A mai napon arra figyelek, hogyan bánok Istennel?
Ki számomra Isten? Milyen módon imádkozom? Magamban ismételgetem azt a verset a
zsoltárból, mely most legjobban megtanít engem szívből közeledni Istenhez.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: Visszatekintés a napra: Hogyan sikerült a mai napon találkoznom Istennel? Melyik
idézet segített legjobban, hogy hozzá közeledjek? Milyen ellenállást,
nehézséget tapasztaltam az imádságomban? Hálát adok a mai napért, és kérem a
Szentlélek segítségét, hogy holnap új szívvel tudjak közeledni Istenhez, és
hallgatni szavát. Lezárásképpen elimádkozom újra a mai zsoltárt.