Napi elmélkedéshez: Mt 25,14-23
Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre
menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot
adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége
szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot
kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt
kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe
ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura
és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott
másik öt talentumot, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd,
másik öt talentumot nyertem rajta.” Az ura azt mondta neki: „Jól van, derék és
hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Ezután
jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: „Uram, két talentumot
adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.”Az ura azt mondta neki:
„Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be
urad örömébe.”
Jézus Krisztus második eljövetelére várva, Isten
munkatársaiként számol velünk, rajtunk keresztül akar jelen lenni és láthatóvá
tenni országát a földön. Ezért mondja Jézus irántunk való bizalommal: „Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket
viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert
az Atyához megyek” (Jn 14,12). Erről is szól a mai példabeszéd: „Hívta
a szolgáit és átadta nekik vagyonát”. Isten vagyonából adott nekünk, ami elsősorban nem anyagi vagyon, hanem
Isten saját lénye: a szeretetet. Isten szeretetével, lelki adományaival kell
dolgoznunk, úgy hogy továbbadjuk az embereknek a szeretetet, a fényt, a hitet,
a reményt, az élet értelmét stb. A példabeszéd rövidebb változatát
választottuk, mert ma inkább a két első szolgára akarunk figyelni. „Mindegyiknek a képessége szerint” adtak a
vagyonból. És mindkettő elkezdett vele dolgozni, anélkül, hogy az, aki „csak”
két talentumot kapott, a másikkal összehasonította volna magát. Biztos örült a
két talentumnak és tudta, hogy ennél több túlterhelte volna őt. Isten előtt
csak az számít, amit én személyesen kaptam és nem az, amit a többiek kaptak.
Csupán az enyémről fog számon kérni. És az a szép még ebben a példabeszédben,
hogy a gazda ugyanazt mondja annak is, aki öt talentumot kapott, mint annak,
aki csak kettőt: „Jól van, derék és hű
szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.” Isten
nem tesz különbséget, mindenkit meghív, hogy részt vegyen az örömében.
Számunkra pedig ez a legnagyobb jutalom: hogy együtt örvendezhetünk az Úrral.
Isten örül a mi apró hűségünknek, amikor megpróbáljuk továbbadni szeretetét,
megbocsátani, türelmesnek lenni... .
Feladat a mai napra: Örülök annak, hogy Isten szeretetének a kifejezése
lehetek, és a mai napon arra figyelek, hogyan tudok örömet okozni, pl.
mosolyommal, figyelmemmel, segítségemmel.