Szerda, dec.25. Jn
1, 1-18 (AZ IMÁDSÁG)
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: ,,Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
„Erkölcsi
életünk forrása az Istenbe vetett hitben van, aki kinyilatkoztatja nekünk
szeretetét. Szent Pál "a hit engedelmességéről" (Róm 1,5) mint az
első kötelezettségről beszél. Ennek következménye, hogy "Isten nem
ismerése" minden erkölcsi eltévelyedés kiindulópontja és magyarázata.
Kötelességünk tehát Isten iránt, hogy higgyünk benne és tanúságot tegyünk
róla.” (KEK 2087)
„Amikor Isten
kinyilatkoztatja magát és meghívja az embert, az ember a saját erejével
képtelen tökéletesen válaszolni az isteni szeretetre. Remélnie kell, hogy Isten
megadja neki a képességet, mellyel viszonozni tudja szeretetét és a szeretet parancsainak
megfelelően tud cselekedni. A remény az isteni áldásnak és Isten boldog
látásának bizakodó várása; félelem is, attól, hogy megbántja Isten szeretetét
és kiváltja büntetését.” (KEK 2090)
„Az Isten
szeretetébe vetett hit magában foglalja a meghívást és a kötelezettséget arra,
hogy őszinte szeretettel válaszoljunk az isteni szeretetre. Az első parancsolat
arra kötelez, hogy Istent mindenekfölött szeressük, és minden teremtményt
Őáltala és Őmiatta szeressünk.” (KEK 2093)
„A hit, a remény
és a szeretet cselekedetei, melyeket az első parancsolat parancsol, az
imádságban valósulnak meg. A lélek Istenhez emelése imádásunk kifejezése: a
dicsérő, hálaadó, közbenjáró és kérő imádság. Az imádság elengedhetetlen
föltétele annak, hogy engedelmeskedni tudjunk Isten parancsolatainak.
"Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni" (Lk 18,1).” (KEK
2098)
Köszönjük
Istennek, hogy Jézussal együtt ma megszületett nekünk a hit, a remény és a szeretet,
és Jézus által képessé lettünk arra, hogy viszonozni tudjuk szeretetét és a
szeretet parancsainak megfelelően tudjunk cselekedni. Próbáljunk a mai ünnepnapot
imádságos lelkülettel megélni.
Feladat a mai napra: Apró hitbéli tapasztalatot, tanúságtételt
ajándékozom családomnak és velem ünnepelő ismerőseimnek.