Lk 1,57-61 (A keresztény név)
Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült.
Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr
irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a
gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja
tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs
rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek
akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá:
„János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka
és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent.
„A keresztség
szentségét "az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" szolgáltatjuk ki
(Mt 28,19). A keresztségben az Úr Neve megszenteli az embert, és a keresztény
az Egyházban külön nevet kap. A név lehet egy szenté, azaz egy tanítványé, aki
életében példás hűséget tanúsított az Úr iránt. A védőszent a szeretet példáját
adja és biztosítja közbenjárását. A "keresztnév" kifejezhet egy
keresztény misztériumot vagy erényt is. "A szülők, a keresztszülők és a
plébános ügyeljenek arra, hogy ne a keresztény érzülettől idegen nevet
adjanak" (CIC 855).” (KEK 2156)
„A keresztény
ember napját, imádságait és tetteit a keresztvetéssel kezdi "az Atya, a
Fiú és a Szentlélek nevében, ámen". A megkeresztelt ember napját Isten
dicsőségének szenteli és az Üdvözítő kegyelmét hívja segítségül, mely lehetővé
teszi számára, hogy a Lélekben az Atya gyermekeként cselekedjék. A kereszt jele
megerősít a kísértésben és a nehézségekben.” (KEK 2157)
Ma a saját
nevünkön elmélkedhetünk: János szülei, Erzsébet és Zakariás, azt a nevet adták
gyermeküknek, amit az Isten szánt neki. Hogyan történt a mi névadásunk? Mit
jelent a nevünk, a védőszentünk neve? Hálát adok Istennek a nevemért és azért,
hogy az ő Nevét is viselhetem, amely megszentel engem.
Feladat a mai napra: Védőszentemhez
fordulunk imádságomban és különösen megköszönöm neki közbenjárását.