1Kor 10,1-11 (A vasárnap a szombat beteljesedése)
Nem
szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, testvérek, hogy atyáink mind ott voltak
a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a
felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a
lelki italt itták. Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a
szikla Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért
odavesztek a pusztában. Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a
rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan
közülük, ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni, inni, aztán fölkelt
táncolni”. Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük, ezért
egyetlen nap huszonháromezren meghaltak. Ne kísértsük az Urat, mint néhányan
kísértették, ezért kígyók pusztították el őket. Ne is zúgolódjatok, mint
néhányan zúgolódtak, ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. Mindez előkép a
számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.
A vasárnap kifejezetten különbözik a szombattól,
melyet kronológiailag minden áldott héten követ, s melynek szertartásos
előírásait helyettesíti a keresztények számára. A vasárnap Krisztus húsvétjában
beteljesíti a zsidó szombat lelki igazságát és hirdeti az ember örök nyugalmát
Istenben. A Törvény kultusza ugyanis előkészítette Krisztus misztériumát, és
ami abban történt, körvonalakban Krisztus előképe volt (Vö. 1Kor 10,11): „Akik
a dolgok régi rendjében éltek, új reményhez jutottak, többé már nem a szombatot
ünnepelvén, hanem az Úr napja szerint élve, amelyen a mi életünk is támadt
Őáltala és az Ő halála által." (Antiochiai Szent Ignác: Levél
a magnésziaiakhoz 9, 19). (KEK 2175).
A vasárnap megünneplése megtartja a természetszerűleg az emberi szívekbe írt
erkölcsi előírást, mely "parancsolja Isten látható kultuszát a mindenkinek
szóló közös jótétemény [ti. a teremtés] jegyében" (Aquinói Szent Tamás:
Summa Theologiae II--II, 122, 4). A vasárnapi istentisztelet beteljesíti az ó
Szövetség erkölcsi parancsát, átvéve annak ritmusát és szellemét azáltal, hogy
minden egyes héten megünnepli a Teremtőt és népének Megváltóját. (KEK 2176).
Feladat
a mai napra: Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely
kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. A zsidók nem tudták, hogy Krisztus volt a szikla, amiből ittak, de mi
tudjuk. Ma is keresem a Krisztussal való közösséget, ha lehetősem nyílik,
elmegyek misére.