Kiv 20,8-11 (A kegyelem és a munkaszünet napja)
Amint "Isten megpihent a hetedik napon
mindazon munkája után, amit végzett" (Ter 2,2), az emberi életet is a munka
és a pihenés ritmusa jellemzi. Az Úr napjának intézménye hozzájárul ahhoz, hogy
mindenkinek legyen elegendő pihenő- és szabadideje a családi, kulturális,
társadalmi és vallásos élet ápolására (Vö. II. Vatikáni Zsinat: GS, 67). (KEK 2184). Vasárnap és a
kötelező ünnepeken a hívek tartózkodjanak az olyan munkáktól és
tevékenységektől, melyek az Istennek kijáró tiszteletet, az Úr napjának sajátos
örömét, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlását, valamint a test és a lélek
szükséges pihenését akadályoznák (Vö. CIC 1247). Családi kötelezettség vagy fontos közösségi munka törvényesen fölment a
vasárnapi munkaszünet alól. A hívek azonban ügyeljenek arra, hogy e törvényes
fölmentések ne vezessenek a vallás, a családi élet és az egészség szempontjából
káros szokásokhoz. Az igazság szeretete keresi a szent nyugalmat; a szeretet
késztetése vállalja a jogos tevékenységet (Szent Ágoston: De civitate
Dei 19). (KEK 2185). A szabadidővel
rendelkező keresztényeknek meg kell emlékezniük testvéreikről, akiknek
ugyanazok a szükségleteik és jogaik, mint nekik, de szegénységük és
nyomorúságuk miatt nem tudnak pihenni. A keresztény jámborság a vasárnapot
hagyományosan a jócselekedeteknek, a betegeknek, a gyöngélkedőknek, az
öregeknek tett alázatos szolgálatoknak szenteli. A keresztények azzal is
megszentelik a vasárnapot, ha családjukra és hozzátartozóikra fordítják
figyelmüket, amire a hét többi napján nincs idő. A vasárnap a gondolkodás, a
csend, a kultúra és a meditáció kedvező ideje, melyek segítik a bensőséges és
keresztény élet növekedését. (KEK
2186). A vasárnap és az ünnepek
megszentelése közös erőfeszítést igényel. Minden kereszténynek el kell
kerülnie, hogy szükségtelenül olyan dolgokkal terhelje a másikat, ami
megakadályozza abban, hogy megtartsa az Úr napját. Ha a helyi szokások (sport,
vendéglő stb.) és a társadalmi szükségletek (közszolgálatok stb.) megkövetelik
a vasárnapi munkát, mindenkinek saját felelőssége, hogy elegendő szabadidőt
biztosítson magának. A hívők türelmesen és szeretettel ügyeljenek arra, hogy
elkerüljék az esetleges túlzásokat és erőszakot, melyekre a tömegrendezvények
alkalmat adhatnak. A gazdasági szükségletek ellenére a közhatalomnak is
törekednie kell arra, hogy polgárainak elegendő időt biztosítson a pihenésre és
az istentiszteletre. A munkaadóknak hasonló kötelességük van alkalmazottaikkal
szemben. (KEK 2187). A vallásszabadság és az általános közjó tiszteletben
tartásával a keresztényeknek törekedniük kell arra, hogy a vasárnapokat és az
egyházi ünnepeket törvényesen szabadnapoknak ismertessék el. Feladatuk, hogy
mindenkinek példát adjanak az imádságra, hagyományaik tiszteletére, örömére és
megvédésére, ami értékes hozzájárulás az emberi társadalom szellemi életéhez.
Ha az ország törvényhozása vagy más okok kötelezővé teszik a vasárnapi munkát,
ezt a napot akkor is úgy kell számon tartani, mint megszabadulásunk napját,
mely az ünnepi közösségben, "az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi
sokadalmában" részesít (Zsid 12,22--23). (KEK 2188).
Feladat
a mai napra: Kiválasztok
magamnak a felsorolt tevékenységek között egyet, melyet ezen a hétvégén
különösképpen gyakorolni akarok.