ApCsel 17,16-33 (Az agnoszticizmus)
Míg Athénban várt rájuk, Pálnak megrendült a lelke a
bálványokkal tele város láttán. A zsinagógában beszélt a zsidókhoz és az
istenfélőkhöz, de a téren is mindennap azokhoz, akiket épp ott talált. Néhány
epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Mások megjegyezték:
„Mit akarhat ez a szószátyár mondani?” Vagy: „Úgy látszik, idegen isteneket
hirdet.” Tudniillik Jézust és a feltámadást hirdette nekik. Erre az
Areopáguszra vitték s megkérdezték: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amit
hirdetsz? Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az.”Az
athéniak meg az ott tartózkodó idegenek semmi mással nem töltötték az időt,
csak azzal, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak. Pál az Areopágusz
közepére állt és elkezdett beszélni: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden
szempontból igen vallásosak vagytok. Amint szétnéztem és megtekintettem
szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az
ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül
tiszteltek. A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz
emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. Nem kívánja emberi kéz
gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet,
levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az
egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért,
hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs
messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek
is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” Ha tehát az Isten fiai
vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz
vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló. Az Isten eddig
szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek,
hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek. Mert kiválasztott egy napot, s ezen
igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki
előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból.” A halottak
feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: „Majd még
meghallgatunk máskor is erről.” Pál erre eltávozott körükből.
Az agnoszticizmus nagyon sok formát ölt. Egyes esetekben az agnosztikus
tiltakozik az istentagadás ellen; ezzel szemben egy olyan transzcendens létét
tételezi föl, aki nem tudja kinyilatkoztatni önmagát és akiről senki nem tud
semmit. Más esetekben az agnosztikus nem foglal állást Isten létezésével
kapcsolatban, kijelentve, hogy lehetetlen bizonyítani, mint ahogy lehetetlen
elfogadni vagy tagadni. (KEK 2127). Az agnoszticizmus olykor tartalmazhat
bizonyos istenkeresést, de lehet közömbösség, megfutamodás a lét végső kérdései
elől, vagy az erkölcsi lelkiismeret tunyasága. Az agnoszticizmus nagyon gyakran
azonos a gyakorlati ateizmussal. (KEK 2128). Szent Pál sok helyen találkozott
az agnoszticizmussal, és úgy érzem, manapság sem ritka hozzáállás. A legtöbb
ember nem is annyira ateistának vallja magát, hanem inkább agnosztikus, mert
ugyan nem tagadja Isten létezését, de megfoghatatlan számára, és nem
foglalkozik vele, elvan a materiális világ valóságával. Pont ők lesznek azok,
akik egy megrázó életesemény alapján elkezdenek kérdéseket feltenni Isten
létezéséről. Milyen jó lenne, ha ilyenkor mellettük tudunk állni és tanúságot
tudunk tenni arról a reményről, ami éltet minket.
Feladat a mai napra: Amennyiben adódik, kihasználom a lehetőséget arra,
hogy elbeszélgessek valakivel az élet értelméről és végső céljáról, aki távol
áll a vallástól.