Tob 1,3.17-18 (A testi épség tisztelete)
Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s
a jót tettem. Bőven osztottam alamizsnát testvéreimnek és azoknak az
embereknek, akik velem együtt kerültek az asszírok országába, Ninivébe. Kenyeremet
az éhezőknek, ruhámat a rongyosaknak adtam. Ha láttam, hogy meghalt valaki a
nemzetségemből és odadobták Ninive fala tövébe, eltemettem. Azokat is
eltemettem, akiket Szancherib ölt meg. [Amikor Júdeából menekülésszerűen
visszatért azután, hogy az ég Királya megbüntette a káromlót, Szancherib sokat
megöletett Izrael fiai közül haragjában.] Titokban fogtam a holttesteket, és
eltemettem őket. Amikor aztán a király kereste őket, nem találta.
A személyeken vagy emberek csoportján végzett tudományos, orvosi vagy pszichológiai kísérletek a betegek gyógyítására és a közegészségügy fejlesztésére irányulhatnak. (KEK 2292). Mind a tudományos alapkutatás, mind az alkalmazott kutatás az ember teremtés fölötti uralmának fontos kifejezése. A tudomány és a technika értékes eszközök, amennyiben azokat az ember szolgálatára rendelik és elősegítik vele integrális fejlődését mindenki javára; ugyanakkor önmagukban nem jelenthetik az élet és az emberi fejlődés értelmét. A tudomány és a technika az emberhez van rendelve, mert tőle erednek és tőle nyerik fejlődésüket; tehát a személyben és annak erkölcsi értékeiben találják meg céljukat és korlátaikat. (KEK 2293). Tévedés a tudományos kutatás és alkalmazásainak erkölcsi közömbösségét követelni. Másrészt az értékelés kritériumai nem vezethetők le sem az egyszerű technikai hatékonyságból, sem a hasznosságból -- ami egyeseknek mások kárára származhat --, még kevésbé uralkodó ideológiákból. A tudomány és a technika belső természetükből adódóan követelik az erkölcsiség alapvető szempontjainak föltétel nélküli tiszteletét; Isten tervének és akaratának megfelelően az emberi személynek, elidegeníthetetlen jogainak, valódi és teljes javának szolgálatában kell állniuk. (KEK 2294). Az emberi lényen végrehajtott kutatások és kísérletek nem törvényesíthetik az olyan cselekedeteket, amelyek önmagukban ellentétesek a személy méltóságával és az erkölcsi törvénnyel. Alanyuk esetleges beleegyezése nem igazolja az ilyen cselekedeteket. Az emberen végzett kísérlet erkölcsileg nem megengedett, ha aránytalanul nagy vagy elkerülhető kockázattal jár a kísérleti alany életére vagy testi és pszichikai épségére nézve. Az embereken végzett kísérletezés nem felel meg a személy méltóságának, ha mindezeken túl az alany vagy az érte felelősek kifejezett beleegyezése nélkül történik. (KEK 2295). A szervátültetés megfelel az erkölcsi törvényeknek, ha a donort érő testi és pszichikai károk és kockázatok arányosak a fogadó javával. A szervek halál utáni ajándékozása nemes és érdemszerző cselekedet, s buzdítani kell rá, mint a nagylelkű szolidaritás megnyilvánulására. Erkölcsileg elfogadhatatlan, ha a donor vagy illetékes rokonai nem adták kifejezett beleegyezésüket. Ezen felül erkölcsileg megengedhetetlen a megnyomorító vagy közvetlenül halált okozó csonkítás, akkor is, ha mások halálát késlelteti. (KEK 2296). A TESTI ÉPSÉG TISZTELETE. Az emberrablás és a túszszedés rettegést vált ki, és a fenyegetettség által elviselhetetlen nyomást gyakorol az áldozatokra. Erkölcsileg tehát megengedhetetlenek. A terrorizmus válogatás nélkül fenyeget, sebez és öl: súlyosan ellenkezik az igazságossággal és a szeretettel. A kínzás, mely testi és erkölcsi erőszakot használ, hogy kicsikarjon vallomást, megbüntesse a vétkeseket, megfélemlítse a más véleményen lévőket és kielégítse a gyűlöletet, ellenkezik a személy és az emberi méltóság tiszteletével. A szigorúan gyógyító jellegű orvosi javallaton kívüli, közvetlenül szándékolt amputáció, csonkítás vagy sterilizáció ártatlan embereken ellenkezik az erkölcsi törvénnyel (Vö. XI. Pius pápa: Casti connubii enciklika, DS 3722--3723). (KEK 2297). A korábbi időkben a törvény és a rend megtartása érdekében a törvényes kormányok kegyetlen gyakorlatot valósítottak meg, gyakran anélkül, hogy az Egyház pásztorai tiltakoztak volna, hiszen maguk is elfogadták saját bíróságaikon a római jog kínzásra vonatkozó törvényeit. E sajnálatos tények mellett az Egyház mindig is tanította a kegyelem és az irgalom kötelességét, és tiltotta a klerikusoknak a vérontást. A közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kegyetlen gyakorlat sem a közrend érdekében nem volt szükséges, sem az emberi személy törvényes jogainak nem felelt meg. Ellenkezőleg, az ilyen gyakorlat a legsúlyosabb megalázáshoz vezet. Eltörlésükön dolgozni kell. Imádkozni kell az áldozatokért és hóhérjaikért. (KEK 2298). TISZTELET A HALOTTAK IRÁNT A haldoklókról figyelmesen kell gondoskodni, hogy segítsük őket életük utolsó perceinek méltóságban és békében való megélésében. Hozzátartozóik imádságaikkal segítsék őket, és legyen rá gondjuk, hogy a betegek megfelelő időben megkapják a szentségeket, melyek fölkészítik őket az élő Istennel való találkozásra. (KEK 2299). Az elhunytak testével a föltámadásba vetett hitben és reményben tisztelettel és szeretettel kell bánni. A halottak eltemetése az irgalmasság testi cselekedeteinek egyike (Vö. Tób 1,16--18); megadja a tiszteletet Isten gyermekeinek, a Szentlélek templomainak. (KEK 2300). A holttestek boncolása bírósági vizsgálat vagy tudományos kutatás céljaira erkölcsileg megengedett. A szervek ingyenes elajándékozása a halál után törvényes és érdemszerző lehet. Az Egyház megengedi a holttest elhamvasztását, ha az nem jelenti a test föltámadásába vetett hit kétségbevonását (Vö. CIC 1176, 3. §). (KEK 2301).
Feladat a mai napra: A 20. Század különösképpen a háborúk, a
terrorizmus, a holocaust és mindenféle ideológia csúcsa volt, melynek több
millió ember esett áldozatul. A mai napon különösképpen az áldozatokért
imádkozom, és lehetőséget keresek arra, hogy betérjek egy templomba és gyertyát
gyújtsak értük.