Ter 1,26-31 (A javak egyetemes rendeltetése és a magánytulajdon)
Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra,
magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a
háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön
mozog.” Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására
teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten
szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és
vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden
állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek
adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely
magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég
madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt
táplálékul adok.” Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit
alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.
Kezdetben Isten a földet és annak
kincseit az emberiség közös kezelésére bízta, hogy gondoskodjék róla,
munkájával hajtsa uralma alá és élvezze gyümölcseit (Vö. Ter 1,26--29.). A
teremtés javai az egész emberi nemnek szólnak. A föld azonban föl van osztva az
emberek között, hogy veszedelmeknek kitett és erőszaktól fenyegetett életük
biztonságban legyen. A javak tulajdonba vétele törvényes a személyek méltósága
és szabadsága biztosítására, valamint azért, hogy az egyéneket hozzásegítse az
önmagukról és a rájuk bízottak alapvető szükségleteiről való gondoskodáshoz. E
tulajdonba vételnek lehetővé kell tennie, hogy az emberek közötti természetes
szolidaritás megnyilvánulhasson. (KEK 2402).A jogosan szerzett vagy kapott
magántulajdonhoz való jog nem szünteti meg a Föld eredeti, az egész
emberiségnek szóló ajándékozását. A javak egyetemes rendeltetése elsődleges
marad még akkor is, ha a közjó előmozdítása megköveteli a magántulajdon, a
hozzá való jog és használata tiszteletben tartását. (KEK 2403). "Az
embernek tehát, amikor a teremtett javakat használja, úgy kell tekintenie
jogosan birtokolt vagyonát, hogy az nemcsak a sajátja, hanem egyúttal közös is,
abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is javára
lehessen." (Vö.
II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 69.) Egy dolog
birtoklása a birtokosát a Gondviselés képviselőjévé teszi, hogy gyümölcsöztesse
és annak áldásait másokkal, elsősorban a hozzátartozóival megossza. (KEK 2404). A termelő
javak -- akár anyagi, akár nem anyagi természetűek --, mint például a föld vagy
gyárak, a szaktudás vagy a művészi képességek --, gondosságot kívánnak
birtokosaiktől, hogy termékenységük a lehető legtöbb személy javára váljék. A
használati és fogyasztási javak birtokosainak mértékletesen kell bánni
javaikkal, megtartván a jobbik részt a vendégek, a betegek és a szegények
számára. (KEK 2405). A
politikai hatalom joga és kötelezettsége, hogy a közjó érdekében szabályozza a
tulajdonjog törvényes gyakorlását (Vö. II. Vat. Zsinat: GS 71; II. János Pál pápa:
Sollicitudo rei socialis enciklika, 42; uő: Centesimus annus enciklika, 40, 48.). (KEK 2406).
Feladat a mai napra: Átgondolom,
hogy kivel oszthatok meg valamit abból, amim van. Ha valamiből nekem több
jutott, megpróbálok szolidáris lenni azzal, akinek kevesebb van.