Iz 33,13-17 (Harc a tisztaságért)
Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és
akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat! Rémület fogta el Sionban a
bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az
emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Aki igazságban
jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s
elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy
vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson: az ilyen a
magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét,
s nem fogy ki a vize. Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas
országot tekint át.
A keresztség annak, aki fogadja, meghozza a minden
bűntől való megtisztulás kegyelmét. De a megkeresztelt embernek harcot kell
folytatnia a test kívánsága és a rendetlen vágyak ellen. Ebben Isten kegyelme
segíti
- a tisztaság erényével és ajándékával, mert a tisztaság lehetővé teszi, hogy egyenes szívvel és osztatlanul szeressen;
- a szándék tisztaságával, ami azt jelenti, hogy mindig szem előtt tartja az ember igazi célját: a megkeresztelt ember egészséges szemmel mindenben próbálja megtalálni és teljesíteni Isten akaratát; (vö. Róm 12,2; Kol 1,10.)
- a külső és belső látás tisztaságával; az érzékek és a képzelet megfegyelmezésével; a tisztátalan gondolatokban való gyönyörködés elutasításával, melyek eltávolítanak az isteni parancsolatok útjáról: "a látás az oktalanokban bűnös vággyá válik" (Bölcs 15,5);
- az imádság által:
"Azt hittem, hogy a saját erőim dolga az
önmegtartóztatás, melyeket nem ismertem, mivel olyan ostoba voltam, hogy nem
tudtam, (...) hogy senki sem lehet önmegtartóztató, ha te meg nem adod. És
adnád, ha belső sóhajtással zörgetnék a füleden, és erős hittel rád bíznám
gondomat." (Szent Ágoston:
Confessiones 6, 11, 20) (KEK 2520).
Izajás próféta Isten
szeretetét és közelségét az emésztő tűzhez hasonlítja. És felteszi a kérdést: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel,
s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? Vagyis: ki az, aki képes lesz
Isten mellett élni? Csak az, aki igazságban
jár és igazat beszél, akinek a szíve tiszta, mert megtartóztatja magát
olyan befolyásoktól, melyek beszennyezhetik, károsíthatják őt. Korunk emberei
lehet, hogy ezen felháborodnának. Balgának tartják azt, aki nem tájékozódik
arról, mi van a világban, aki nem néz híreket; gyengének tartják, aki nem bír
egy krimit vagy psichothrillert nézni; ostoba, aki nem enged magának annyi
szórakozást, hogy mindenféle szerelmi, szex-képekkel izgassa képzeletét,
érzékeit. De hová visznek ezek? Mit csinálnak velünk? Olyan erőt fejtenek ki
bennünk, hogy szinte gúzsba kötik ellenálló képességünket, elhomályosítják,
elfelejtetik velünk életünk igazi célját. És mihelyt észbe kapunk, bűnt
követünk el, egyre jobban legyengítnek, míg teljesen bele nem merülünk a
mocsárba. Onnan pedig csak nagyon nagy erőfeszítésekkel lehet kikerülni. Egy
nagy, súlyos bűn elkövetését már számtalan kisebb bűn előzte meg, mert nem
voltunk hajlandók féken tartani magunkat. Amikor már szétesik egy házasság,
kudarcba fulladt egy élet akkor már nagyon nehéz visszacsinálni a történetet. Miért
is annyira fontos a szív tisztasága? Mert belőle származik az élet! Kemény ez a
harc, de úgy gondolom, az egyetlen, amelyért tényleg érdemes küzdeni. És Jézus
ígéri: „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk13,13).
„Azért mondtam el ezeket
nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de
bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)
Feladat a mai napra: Ma megfigyelem a körülöttem lévő világot. Miről
beszél nekem? Mire csábít? Milyen csábításoknak szoktam engedni? Mit vált ki
belőlem, hogy engedem? Milyen az imádságom? Mit mond nekem Isten e világról?
Kérjük a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy az Ő fényében tudjuk látni a
világot, és tisztán megmaradni benne.