Róm 7,7-8.14-25 (A Lélek vágyai)
Mit
mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Semmi esetre sem. De a bűnt a törvény
alapján ismertem meg, hiszen a bűnös kívánság nem vált volna bennem tudottá, ha
a törvény nem mondaná: Ne kívánd meg! A tilalom tehát alkalmat nyújtott a
bűnnek arra, hogy fölébresszen bennem mindenféle kívánságot. Törvény nélkül
ugyanis a bűn halott volna. Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi
vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit
szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a
törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó
bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert
készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes.
Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha
pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem
lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok
készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban
más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő
bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt
testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát
Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének.
„A Törvény és a kegyelem rendje megszabadítja az
emberek szívét a kapzsiságtól és az irigységtől; az ember szívét beavatja a
Legfőbb Jó utáni vágyba; fölébreszti a Szentlélek utáni vágyakat, aki
beteljesíti az ember szívét. Az ígéretek Istene öröktől fogva óvta az embert
annak csábításától, ami kezdettől fogva olyannak látszik, hogy "élvezhető,
tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére" (Ter 3,6).” (KEK 2541)
„Az Izraelnek adott Törvény soha nem volt képes
arra, hogy megigazulttá tegye azokat, akik alávetettjei voltak; sőt a
"concupiscentia" eszközévé is vált. Az a tény, hogy az akarat és a
tett nem esik egybe az emberben, jelzi a konfliktust Isten törvénye, amely
"az értelmem törvénye", és egy másik törvény között, amely "a
tagjaimban lévő bűn törvényének rabjává tesz" (Róm 7,23).” (KEK 2542)
„"Most azonban az Isten előtti megigazulás a
Törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a Törvény és a Próféták is
tanúsítják: az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való
hitből ered és amely minden hívőnek szól" (Róm 3,21--22). Mostantól fogva
a Krisztus-hívők "keresztre feszítették testüket víciumaikkal és bűnös
vágyaikkal együtt" (Gal 5,24); a Lélek vezeti őket és a Lélek vágyait
követik (vö. Róm 8,14.27).” (KEK 2543)
Feladat a mai napra: Elmélkedek azon, milyen módon tapasztalom
saját életemben a konfliktust a lélek és a test között, amiről Szent Pál
beszél: „bár a jót szeretném tenni, a
rosszra vagyok készen.” Vagy ahogyan ezt Jézus a következő szavakkal
fogalmazta meg: „A lélek ugyan készséges,
de a test gyönge.” Mi segíthet nekem abban, hogy a Lélek vezessen engem?