Jn 8,51-59 (Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre)
Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja
tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” A zsidók közbevágtak: „Most
aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a
próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli
meg a halált örökre. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő
meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” Jézus így válaszolt:
„Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg,
akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban
ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék.
De ismerem, és megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy
megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.” A zsidók felháborodtak:
„Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony,
bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Erre követ ragadtak, s
meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot.
A
mai napra a vita annyira elfajul, hogy a végén meg akarják kövezni Jézust.
Fontos nekünk is újra megszívlelnünk, amit Jézus mond: Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Az
ember szívében visszhangzik Isten szava. Hogyan teszi ezt? Mint a mágnes
megkeresi ellenpólusát és odavonzódik, úgy az emberben is visszhangra talál,
ami isteni. A szeretet, a jóság, az igazságosság egy hullámhosszra kerül
bennünk. Minden ember szívében el van rejtve az élet és a szeretet ősi és igazi
dala, amiről már elmélkedtünk. Aki meghallja Jézus szavát és hisz benne,
elkezdi vele dúdolni az ősi dalt. Egyértelművé válik, hogy egy forrásból
származnak. De aki nem hallja meg, az nem ismeri Istent, hanem más ura van.
Erre utal Jézus, amikor azt mondja: Ti azért nem halljátok
meg, mert nem vagytok az Istentől valók. De a hallgatói
felbosszankodnak, és ördögtől megszállottnak nevezik Jézust, mert halálosan meg
voltak győződve arról, hogy Isten útjain járnak. Teljesen elvakultak. Jézus már
elmondta nekik, hogy ő ki, de nem fogadták el. Mégis milyen szelídséggel
válaszol nekik: „Nem vagyok ördögtől
megszállott, hanem tisztelem Atyámat. Bizony, bizony, mondom nektek: aki
megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre.” Még
mindig nyitva hagyja az üdvösség kapuját annak, aki hinni akar benne. Nem zárja
el előlük sem, bármennyire elvetemültek a gondolkodásukban. A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s
láttad Ábrahámot?” Látszik, hogy csak embernek tartották Jézust,
és nem tudták elfogadni, hogy Jézusban több van jelen: emberségében ott van
jelen maga az Isten. Jézus így válaszolt:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Erre követ
ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a
templomot. Milyen kár, ha valaki ennyire elutasítja
Jézust. Mennyien vannak napjainkban is, akik nem fogadják el Jézus istenségét,
hanem csak embernek tartják. Mennyien vannak környezetünkben, akiket Jézus nem
is érdekeli, hanem saját ideológiájukat hangoztatják. Pedig egyedül Jézusban
van az üdvösség. Mit tehetünk értük? A legfontosabb az imádság. És ha
lehetőségünk nyílik rá, beszélgessünk el velük. De semmiképp se próbáljuk őket
erőszakosan megtéríteni, hiszen az nem ér semmit, csak rombol. Inkább
csatlakozzunk Jézushoz, és életünkkel éljük eléjük, „dúdoljuk el neki az
eredeti dalt”, Jézus reményével, hogy aki meghallja a dalt, majd csatlakozni
akar.
Feladat a mai napra: A mai napon
cselekedeteimmel akarok tanúságot tenni a szeretet, a jóság és az igazságosság
mellett.