ApCsel 2,42-47;1 Pét 1,3-9; Jn 20, 19-31
Amikor beesteledett, még a hét első
napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a
zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és
oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte:
„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel
a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben
marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt
velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!”
De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem
ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc
nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor
újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az
ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy
hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!” Jézus csak
ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis
hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket
nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy
higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az
ő nevében.
Húsvét második vasárnapján az evangéliumban
arról olvashatunk, hogy Jézus feltámadása után megjelent a tanítványoknak. „Az Úr láttára öröm töltötte el a
tanítványokat.” Milyen öröm lehetett ez, és egyformán élte-e át Péter,
János, Jakab, András és a többi tanítvány? Ha valakivel találkozunk, azt
szoktuk mondani: „örülök, hogy látlak”. Amikor ezt mondjuk, mindig igazi öröm
kíséri ezeket a szavakat? Szívből örülünk minden találkozásnak? Bizonyára
mindannyiunknak van tapasztalata örömteljes találkozásról. A találkozás öröme
attól függ, hogy mennyire szeretjük a másikat és mennyire hiányzott
távollétében! Elég csak a szerelmesekre
gondolnunk! A kisgyermekek öröme is határtalan, amikor – akár néhány óra
távollét után - viszontláthatják szüleiket. Általában a viszontlátásnak már
előre örülni szoktunk. A tanítványok helyzete azonban más volt, hiszen
szemtanúi voltak Jézus halálának. Bár Jézus előre meghirdette feltámadását és a
viszontlátást, aligha volt közülük olyan, aki a halott Jézus megjelenését
remélte volna: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis
idő, és látni fogtok engem. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd
titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.”
(vö. Jn 16,16-22), Alig képzelhető el, hogy a tanítványok abban az állapotukban
Jézusnak erre a mondatára emlékeztek volna. A kereszthalál miatti sokkos
állapotban saját gyarlóságaik foglalkoztatták őket. A Jézussal való találkozás
váratlan volt, annál is inkább, mert ahol tartózkodtak, jól zárva tartották az
ajtót. Nem akartak találkozni senkivel. Ekkor Jézus „Belépett és így szólt
hozzájuk: 'Békesség nektek!' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az
oldalát.” A szenvedés jeleiről ismerték fel. Kitört belőlük az öröm: „A
tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat.” A feltámadt Krisztussal
való találkozás Istennek nagy ajándéka volt, és végtelen irgalmának kifejezése.
Isten azt akarja, hogy ebben az ajándékban, ebben az örömben, a feltámadt
Jézussal való találkozásban mindenki részesüljön. Ezt az örömet kívánhatjuk és
kérhetjük magunk és családtagjaink számára akkor is, ha még nem éltük volna át.
Hiszen Tamás apostol is részesült ebben az örömteljes találkozásban.
Feladat a hétre: Ezen
a héten különösen a mai napon szentté avatott XXIII. János és II. János Pál
pápa közbenjárását kérjük! Segítsenek abban,
hogy minden nap szánjunk időt az Úrral való találkozásra, és arra, hogy
családjainkban megosszuk egymással a feltámadásba vetett hit örömét.