XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 27., vasárnap

Április 27.



 ApCsel 2,42-47;1 Pét 1,3-9; Jn 20, 19-31

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Húsvét második vasárnapján az evangéliumban arról olvashatunk, hogy Jézus feltámadása után megjelent a tanítványoknak. „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.” Milyen öröm lehetett ez, és egyformán élte-e át Péter, János, Jakab, András és a többi tanítvány? Ha valakivel találkozunk, azt szoktuk mondani: „örülök, hogy látlak”. Amikor ezt mondjuk, mindig igazi öröm kíséri ezeket a szavakat? Szívből örülünk minden találkozásnak? Bizonyára mindannyiunknak van tapasztalata örömteljes találkozásról. A találkozás öröme attól függ, hogy mennyire szeretjük a másikat és mennyire hiányzott távollétében! Elég csak a szerelmesekre gondolnunk! A kisgyermekek öröme is határtalan, amikor – akár néhány óra távollét után - viszontláthatják szüleiket. Általában a viszontlátásnak már előre örülni szoktunk. A tanítványok helyzete azonban más volt, hiszen szemtanúi voltak Jézus halálának. Bár Jézus előre meghirdette feltámadását és a viszontlátást, aligha volt közülük olyan, aki a halott Jézus megjelenését remélte volna: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.” (vö. Jn 16,16-22), Alig képzelhető el, hogy a tanítványok abban az állapotukban Jézusnak erre a mondatára emlékeztek volna. A kereszthalál miatti sokkos állapotban saját gyarlóságaik foglalkoztatták őket. A Jézussal való találkozás váratlan volt, annál is inkább, mert ahol tartózkodtak, jól zárva tartották az ajtót. Nem akartak találkozni senkivel. Ekkor Jézus „Belépett és így szólt hozzájuk: 'Békesség nektek!' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.” A szenvedés jeleiről ismerték fel. Kitört belőlük az öröm: „A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat.” A feltámadt Krisztussal való találkozás Istennek nagy ajándéka volt, és végtelen irgalmának kifejezése. Isten azt akarja, hogy ebben az ajándékban, ebben az örömben, a feltámadt Jézussal való találkozásban mindenki részesüljön. Ezt az örömet kívánhatjuk és kérhetjük magunk és családtagjaink számára akkor is, ha még nem éltük volna át. Hiszen Tamás apostol is részesült ebben az örömteljes találkozásban.

Feladat a hétre: Ezen a héten különösen a mai napon szentté avatott XXIII. János és II. János Pál pápa közbenjárását kérjük! Segítsenek abban, hogy minden nap szánjunk időt az Úrral való találkozásra, és arra, hogy családjainkban megosszuk egymással a feltámadásba vetett hit örömét.