Jn 8,21-30 (Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok)
Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és
kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem
jöhettek.” Erre a zsidók megjegyezték: „Csak nem öli meg magát, hogy azt
mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?” De ő megmagyarázta nekik: „Ti
innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból
vagytok, én nem e világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok
meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.” Erre
megkérdezték tőle: „De hát ki vagy te?” „A kezdet, amint már mondtam nektek -
mondta Jézus feleletül. - Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az,
aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” Nem fogták
fel, hogy az Atyáról beszél nekik, Jézus mégis folytatta: „Amikor majd
fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem
teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. Aki küldött, velem
van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.” E
szavaira sokan hittek benne.
Az
evangéliumi részletekben átérezhetünk valamit abból a hangulatból, ami Jézus
kereszthalála előtti időszakra jellemző volt. Egyre nagyobb és élesebb viták
alakulnak ki Jézus és a farizeusok és írástudók közt. Érzzük, miként erősödik a
feszültség, mely aztán egészen odáig fog fajulni, hogy követ ragadnak a
kezükbe, hogy megkövezzék Jézust. De mi okozza bennük ezt a feszültséget?
Ahhoz, hogy kicsit jobban megérthessük a vita lényegét, egy képletes
történettel szeretném szemléltetni. A Szentháromság ahhoz zeneszerzőhöz hasonlít,
aki egy egyetlen, rendkívül különleges dalt szerzett. Az élet dalát, melyet a
Szentháromság személyei egymásnak énekelnek. Annyira szép volt ez a dal, hogy a
kedvenc teremtményének - az embernek - is meg akarta tanítani. Először az első
emberpárnak tanította meg és eleinte gyönyörűen énekelték vele együtt, amíg egy
nap elkülönültek tőle és saját szájízük szerint folytatták. A dallam hamis
lett, diszharmóniás, mert már nem úgy énekelték, mint az eredetit, és ez a
zeneszerzőnek nagyon fájt. Mindig újra megpróbálta megtanítani az eredeti dalt,
de az emberek már hamisan tanulták meg egymástól, mert eltávolodtak a dal szerzőjétől.
Aztán kiválasztott magának egy népet. Úgy akarta, hogy ez a nép képes legyen az
eredeti dalt énekelni, küldött is neki tanítókat, prófétákat, és bár néha
egészen jól sikerült nekik, mégis voltak hangadók, akik a maguk módjára kezdték
el énekelni és tanítani. A dal szerzője azonban sosem nyugodott bele, sosem
adta fel vágyát, hogy lesznek, akik vele együtt fogják énekelni az eredeti dalt.
Ezért úgy döntött, hogy elküldi saját Fiát, aki társa volt a dal költésében,
hogy személyesen kiigazítsa és megtanítsa az eredeti dalt. A Fiú el is jött, és
életével elénk énekelte a dalt. Gyönyörű volt hallgatni őt. Sokan felfigyeltek
rá, visszahozta emlékezetükbe az eredeti dalt és felszította bennük a vágyat,
hogy megtanulják. Sokan csodálkoztak rajta, hogy honnan tudja ezt a dalt. De
megtanulták, mert elbűvölte őket, és bánták, hogy eddig olyan hamisan
énekelték. Voltak azonban közülük, akik ragaszkodtak ahhoz, ahogyan ezt a dalt
énekelni szokták. Sőt erősködtek, hogy jobban tudják a dalt, mint maga a
szerzője, és perbe szálltak vele. A fiú megpróbálta megmagyarázni, hogy ő
kicsoda, de nem fogadták el. Sőt, felháborodtak ellene, mert úgy érezték, hogy tönkre
teszi művüket. Ezért egyre jobban eltökélték magunkat arra, hogy a vesztét
okozzák, csak hogy nyugodt lélekkel énekelhessék tovább a diszharmóniás, torz
dalukat, mely már szinte sehogyan se hasonlított az eredetire. A zeneszerző
azonban úgy szerette ezt a népet, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz,
aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. A Fiú életének odaadása és
feltámadása a dal leggyönyörűbb előadása volt. „Amikor
majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit
nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. Aki küldött,
velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van.”
Vajon inkább ragaszkodom-e saját elképzeléseimhez, vagy engedem, hogy Jézus
megtanítson engem az életre?
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy átgondoljam Jézus életét
és üzenetét.