Ef 5,21-33 (tagjai vagyunk testének)
Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti
tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a
férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a
megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is
mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is
szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával
megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem
szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a
férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti,
önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza,
akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. „Ezért az ember
elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok
ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a
feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
A tegnapi ünnep nem
csak azt a csodálatos valóságot tarja elénk, hogy Jézus Krisztus jelen van az
Oltáriszentségben, hanem a titokzatos Test egységét is: azt, hogy egy testet
alkotunk Vele és egymás között, amikor az áldozásban hozzánk jön, a hajlékunkba
jön. A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmazza ezt a valóságot: „Az
Eucharisztia teszi az Egyházat. Akik az Eucharisztiát magukhoz veszik,
szorosabban kapcsolódnak Krisztushoz. Emiatt Krisztus valamennyi hívőt egy
testbe kapcsol össze: az Egyházba. A szentáldozás ezt az Egyházba testesülést,
ami a keresztség által már megvalósult, megújítja, megerősíti és elmélyíti.”
(KEK 1339) A mai idézet az Efezusi levéléből szintén arra a valóságra támaszkodik, amikor a férj és a feleség
közötti viszonyról beszél. Mivel Krisztus nem csak köztünk lakik, hanem
mindnyájunkban is és mindnyájan egyesültünk vele, a közös kapcsolatunk nem lehet
más, mint Krisztus szeretetének a kifejezése: „Szeressétek egymást, ahogyan
én is szerettelek titeket!” Csak Krisztus szeretetére vonatkozóan lehet jól
megérteni az itt említett alárendeltséget, a fő
szerepét és jelentőségét. „Legyetek egymásnak
alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.” Ezen a héten azon
szeretnénk elmélkedni, hogyan élünk Krisztus szeretetében, akik egy tető alatt
élünk, legyen ez a házaspár, a család vagy a közösség. Kezdjünk a mai
imádságban újra Krisztus irántunk való szeretetéről elmélkedni, és fedezzük
fel, hogyan gondozik ma rólunk, táplálja életünket, áldozza fel magát értünk. A
házaspárok különösen kérdezhetik magukat, hogy a házastársi kapcsolat mennyire
tükrözi vissza mostanában ezt a szeretetet.
Feladat a mai napra: Feláldozom valamennyit időmből családtagomért,
hogy ezzel kifejezzem neki iránta való szeretetemet.