Kol
3,12-15 (Viseljétek el egymást)
Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek
magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek
el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik
ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.
Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S
Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.
Egy alkalommal megkérdeztük
valakitől, hogy szeretne-e rész venni egy lelki napon. Az volt a válasza, igen,
ha nem mondják meg neki, mit kell tennie. Érdekes viszont, hogy a munkahelyén pont
ő egy vezető szerepet tölt be, másokat szokott irányítani. Néha nem könnyű
felfedezni, hogy sokszor pont úgy szoktunk bánni másokkal, ahogyan nem
szeretjük, ha velünk bánnak. Ezért fontos, hogy időközönként az imádságban
megvizsgáljuk magatartásunkat embertársainkkal szemben, főleg azokkal szemben, akikkel
együtt élünk. A mai idézet néhány alapszempontot akar nyújtani ehhez. „Mint Istennek szent és kedves választottai”,
– a kiindulópont az azonosságunk: emlékezni kell, kik vagyunk, keresztény
identitásunkra, hogy Isten választottai vagyunk, Isten szeretett gyermekei. A
magatartásunknak, viselkedésünknek vissza kellene tükröznie Isten gyermekségi
azonosságunkat. „Öltsétek
magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.”
Elképzeljük, hogy milyen jó lenne, olyan családban, közösségben élni, ahol
mindig irgalmassággal, jósággal, szelídséggel, türelemmel bánnak velünk.
Azonban arra kapunk meghívást, hogy ezeket öltsük magunkra, ez azt jelenti,
hogy nem a másiknak, hanem nekem kell ezt elkezdenem. Elkezdeni mit? Azt, hogy
kérjem a Szentlelket, hogy teremtse bennem ezeket a gyümölcsöket, hogy öltöztessen
fel engem Krisztusnak e tulajdonságaival. Mert már tapasztaltuk, hogy magunkból
nem tudjuk kihozni ezeket, főleg, amikor éppen ellentétes érzések vannak
bennünk. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok
meg egymásnak, ... legfőként pedig szeressétek egymást”. Az egyik kulcsszó
itt az „egymást”, benne van az egyik és a másik. És ebben a kapcsolatban
lehetek én egyszer az egyik és máskor a másik, egyszer a cselekvő és máskor az,
akivel cselekszenek. Így felváltva vagyok az, aki elviseli, megbocsátja,
szereti a másikat és az, aki fogadja a másik elfogadását, megbocsátását,
szeretetét. Figyeljük meg az imádságban milyen indításokat ad a Szentlélek a
konkrét kapcsolatokra tekintve.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak a fönti idézetből egy
krisztusi magatartást, amelyre ma jobban szeretnék odafigyelni és gyakorolni
azt.