Lk 15,20-27 (ünnepelni)
Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már
messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult
és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és
teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a
szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok
gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor
hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az
egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a
hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és
nem akart bemenni.
„Végül: az örvendezve evangelizáló közösség mindig képes „ünnepelni”.
Megünnepel minden kis győzelmet, minden evangelizációban tett előrelépést. Az
örvendező evangelizáció széppé teszi a liturgiát a mindennapok teendői
közepette a jó gyarapítására. Az Egyház evangelizál és evangelizálódik a
liturgia szépsége által, mely szintén az evangelizáló tevékenység ünneplése, és
az önátadáshoz szükséges megújult ösztönzés forrása” (EG 24)[1]. A példabeszédben Jézus elmondja, hogyan ünnepel az Atya, milyen ünnepet
tart a megtért fiáért. Vajon szerveznénk-e ilyen ünnepet, ha valaki hozzánk
jönne, megbánva a rossz viselkedését, cselekedetét? Isten szeretete azonban meghaladja emberi elképzeléseinket. Az Atya nem elégszik meg azzal, hogy egy egyszerű ruhát adjon a rongyosan öltözött fiának és valamennyi ennivalót az
éhező fiának, hanem mértéktelenül ad: a legjobbat és
legnagyobbat. Mindent, amit egy jó ünnephez kell, a zenét és a táncot beleértve. Isten meghív minket, hogy vegyünk részt ezen
az ünnepen, amit ő tart minden elveszett és megkerült fiáért, leányáért. Értünk is. Minden
Szentmise tulajdonképpen nem más, mint ilyen nagy ünnep. Milyen jó lenne, ha
minden eucharisztiában teljes szívvel ünnepelnénk az Atyával együtt, és
felfedeznénk, hogy ott az Atya mindenből mértéktelenül csak a legjobbat adja.
Feladat a mai napra: A következő Szentmisét, mint az Atya nekem
szervezett ünnepét próbálom megélni.
[1] Ferenc Pápa. (2014). Evanglii
Gaudium. Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása. Budapest: Szent
István Társulat.