XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. július 5., szombat

Július 5.



Zsid 12,2-3                         (Emeljük tekintetünket Krisztusra)

Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül. Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek.

                                             Jn 19,37

Vagy egy másik helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

Engedjük magunkra hatni a mai igerész szavait, és emeljük tekintetünket Jézus Krisztusra, a hit szerzőjére és bevégzőjére. Szánjunk időt arra, hogy őt szemléljük, akár egy szentkép vagy ikon segítségével. Megkérdezhetjük Jézustól: Mi adott neked erőt a változások elviseléséhez? Hiszen Jézus folyamatosan találkozott változásokkal életében. Mint ember ugyanúgy megtapasztalta az emberi lét fizikai, pszichikai változásait, fejlődéseit, kihívásait. Tudta, mit jelent elveszíteni olyan embereket, akik közel álltak hozzá, pl. Józsefet, nagyszüleit, Keresztelő Jánost. Tudja, mit jelent elengedni embereket, megélni elutasítást, csalódást, árulást. Jézus nagyon megért minket. És amikor keresztül kell mennünk nehéz időszakokon, amikor mindenféle változás felbolygatja életünket, akkor jó időt szánni arra, hogy Jézus szemléljük. Bár lehet, hogy az imádságban egy fajta ellenállást tapasztalok, vagy azon kapom magam, hogy állandóan valamivel elfoglalom magam, mintha menekülnék az imától. Az emberekkel, dolgokkal való kapcsolatom és lelki állapotom rámutat arra, ami megzavarja Istennel való kapcsolatomat is. A tudatalattiban lehet olyan érzés, hogy Isten nem akar nekem jót, vagy Ő az, aki most próbára tesz, kínoz. De ezeket is meg lehet Istennel beszélni. Imádságunk akkor válik igazi találkozássá, ha Jézusnak elmerem mondani Vele kapcsolatos ellenállásomat, nehézségemet, és ha nem állok meg annál, ami negatív, hanem merek egy lépéssel tovább lépni, és szemlélni, közel engedni magamhoz szeretetét, szelíd, gyöngéd tekintetét. Ez fel fogja oldani bennem a feszültségeket, keménységet. Mert Jézus nem azért jött, „hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 3,17). Ezt az üdvösséget megtapasztalhatom a vihar közepén, ha engedni tudom, hogy Jézus jelen lehessen bennem, és belőle áradó békéjével lecsendesítse a hullámokat az életemben.
Feladat a mai napra: Ma meg próbálok eljutni egy szentségimádásra, vagy ha nem sikerül, akkor egy kereszt, vagy ikon előtt imádkozni.