Bevezető a 34. zsoltárhoz
A
34. Zsoltár Dávid királytól származik. A zsoltár első versében konkrét jelzést
találunk arra, hogy milyen alkalomból jött létre (vö. 1Sám 21,11-16). Dávid
ugyanis Saul elől menekült, aki őt halálra üldözte, és a filiszteusokhoz ment,
mégpedig Gát királyához, Akishoz, abba a városba ahonnan Góliát származott,
akit ő maga legyőzött. Abimeleh vagy Ahimelech a filiszteusok királyának volt a
megnevezése, hasonlóan mint az Oroszoknál a cár, vagy az Egyiptomiaknál a
fáraó. Hogy miért is ment Dávid pont a filiszteusokhoz? Több teológus szerint a
filiszteusok többi törzse békében volt Saullal, együttműködött vele, csak Gát
királya, Akis, ellensége volt Saulnak. Valószínű, hogy menedéket keresett nála,
hiszen a többi törzs kiszolgáltatta volna őt Saulnak. Dávid talán úgy
gondolhatta, hogy a két rossz között inkább az ellenséget választja, hátha
befogadják, hátha nem ismerik fel őt. De amikor Akis király udvarnokai
ráismertek Dávidra, leleplezték őt, hogy ő volt az, aki Góliátot megölte, és a
király legnagyobb ellensége volt, nem maradt más lehetősége, épségben
megmenekülni ebből a szituációból, minthogy őrültséget színlelni. A Zsoltár a
hálaadó és betűsoros tanító zsoltárok közé tartozik, és bennünket is arra hív,
hogy felismerjük Isten segítő jelenlétét nehéz élethelyzeteinkben.
Zsolt 34,1-5 (Isten dicsérete)
(Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget
színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.)
Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon
marad mindig.
Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a
szegények és örüljenek!
Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét
mindannyian!
Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem
minden bajból.
Próbáljunk
meg belehelyezkedni Dávid helyzetébe, amikor a zsoltárt írta. Nagy veszélyben
forgott élete. Saul halálra üldözte, saját hazájában, Izraelben nem találhatott
biztonságot. Kihez, hova forduljon? Hol találhatna menedéket? A körülötte lévő
országok mind szerződésben voltak Izrael királyával, Saullal, éppúgy
kiszolgáltatnák őt Saulnak, mint saját polgártársai. És egyáltalán miért is
üldözte őt Saul? Igazságtalan vele szemben, mert Dávid mindent megtett azért,
hogy jól szolgálja a királyt, akár a harcban nagy bátorságot tanúsított, akár a
király udvarában sokszor énekelt neki, szórakoztatta, vigasztalta őt. Miért
utálja őt ennyire a király? A legfőbb ok nyilvánvalóan az irigység, hiszen
Dávid ügyesebb, kedveltebb volt a királynál, nagyobb tekintéllyel bírt a
népben, mint maga a király. És a király ezt nem bírta elviselni. Csak
ellenséget látott Dávidban, szíve mélyéből gyűlölte őt, tulajdonképpen azért,
mert félt tőle, félt attól, hogy elveszíti Isten és a nép kegyemét és a
trónját. Manapság is milyen gyakran fordul elő, hogy üldözzük egymást csupán
azért, mert irigyen nézzük a másik tehetségeit, vagy mert féltjük a posztunkat.
S lehet, hogy egyszer vagyunk az áldozat és máskor mi leszünk a tettesek.
Mindannak dacára, hogy ez micsoda fájdalmat okozott neki, Dávid meghív minket
arra, hogy észrevegyük életünkben Isten jelenlétét. Dávid nem roskadt magába,
nem merült el az önsajnálatban, hanem az Urat kereste. Kereste és az Úr
meghallgatta őt, kimentette őt minden bajból. Néha, amikor elfog minket a
pesszimizmus azt mondjuk, sokat kértem az Urat, de ő nem hallgatott meg. Miért
nem mentett ki engem a bajból? Velem miért nem tesz jót? Lehetetlen az, hogy ha
Isten maga a jóság és a szeretet, ne cselekedne jót azzal, aki őt igaz szívből
keresi, hiszen akkor Isten önmagának mondana ellent. Sokszor a probléma inkább
abban rejlik, hogy mi nem tudjuk jól értelmezni az eseményeket, vagy más módon
várjuk Isten jótékonyságát, gondoskodását. Sokszor összefügghet egy rossz
istenképpel, amiért mást várunk tőle. Szánjunk ma időt arra, hogy átgondoljuk
csupán a mai vagy a tegnapi napot. Hol tapasztaltam valami jót? S engedjük,
hogy szívünk Dávidéhoz hasonlóan háladalra fakadjon.
Feladat a mai napra: A mai napon időt szánok
a szemlélésre: miként van jelen Isten az életemben? És engedem, hogy szívemet
hálaadás töltse el.