Zsolt 139,23-24 (vezess el az örök útra!)
Vizsgálj
meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
Nézd meg,
nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
A zsoltár utolsó részében az imádkozó visszatér
ahhoz, amit a zsoltár elején már kifejezett, most viszont kéri ezt Istentől: „Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet!”
Ez a kérése újra az Istenbe vetett nagy bizalmáról tanúskodik. Nem fél Isten
véleményétől, sőt tudja, hogy szüksége van rá. Lelkiismeretvizsgálatát nem
csupán egyedül végzi el, hanem Istennel együtt. Tudja, hogy szüksége van Isten
megvilágosító erejére, hogy helyesen láthassa saját életét, magatartását,
hiszen az ember önmagát könnyen becsaphatja, és egyedül nehezebben ébred
tudatára életének negatívumaira, hibáira Különösen is igaz ez azokra a
területekre, amelyek változást, változtatást igényelnének. A zsoltáros azonban
valóban tudni akarja, vajon jó úton jár-e, vajon azon az úton jár-e, amely az
életre vezet. És kéri ezért az Urat: „Vezess el az örök útra!”
Számunkra Jézus az út, aki az örök életre vezet, ezért életünket mindig újra és
újra Őhozzá és az ő evangéliumához kell igazítanunk. A hét végére érve,
teremtsünk lehetőséget a visszatekintésre, hogy megvizsgáljuk Isten előtt és
Istennel együtt, amit a hét folyamán éltünk. Hogyan alakultak napjaim? Mik
történtek velem? Hogyan viselkedtem a különböző helyzetekben? Milyen gondolatok
voltak bennem? Milyen úton jártam? Jó-e ez az út? Megfelel-e az evangéliumnak?
És amit Isten majd a tudomásomra hoz, azt el is kell fogadnom és életre kell
váltanom. Mert számunkra az Úr útjai a legjobbak: „Tudjuk azt is, hogy akik
Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28).
Feladat a mai napra: Újra elolvasom az egész zsoltárt és megpróbálom
felfedezni, hogyan kísértek engem sorai a hét folyamán és melyik szakasz, rész
lett számomra különösen is fontos. Kifejezem hálámat Istennek.